Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
EMBERTAN 461 risz családnevet Nógrád megyében az 1755. évi összeírásban a jövevény magyar nemesek sorában találjuk. A család másik neve Pap volt 65 . A török megszállás alatt elnéptelenedett községek újratelepítése során a protestáns magyarokat hátrányos megkülönböztetésben részesítették 66 , sőt a földesurak követelhették jobbágyaiktól a katolikus hitre való áttérést is, amit az egyházi birtokok jobbágyai számára a helybenmaradás feltételeként szabtak meg. 67 . A telepítési adatok azonban arra utalnak, hogy Bécs célja nemcsak a katolikus vallás arányának növelése volt, a hátrányos megkülönböztetés elsősorban nem a protestáns vallás, hanem a Habsburg-ellenesnek, rebellisnek minősített magyarok ellen irányult. Ugyanis, amíg akadályozták protestáns magyaroknak a Bácskába való telepítését 68 , sőt a Bánátnak németekkel, valamint megbízhatónak tekintett görögkeleti vallású szerbekkel (és románokkal) való betelepítésével Bécs kifejezetten a magyarságot akarta a török kapcsolatoktól elszigetelni 69 , addig evangélikus vallású szlovákokat telepítettek főleg a felszabadított területek legtermékenyebb részeire, így Dél-Bácskába, valamint Békés és Csanád megyébe. Az újratelepítők nevei azonban arra mutatnak, hogy a telepes evangélikus szlovákok nagy számban fogadtak maguk közé magyarokat. Valószínűleg ez lehet az egyik oka annak, hogy a szlováknak tartott alföldi és palócföldi evangélikus vallású népességek embertani szempontból a magyarsághoz közel állnak, de számolnunk kell azzal is, hogy a befogadott magyaroknak el kellett fogadniok a szlovákok meghatározó szerepét. Katolikus magyarok és szlovákok együttes telepítésének általában nem lett elszlovákosodás a következménye, sőt a telepes falvakban kisebb vagy nagyobb mértékben előforduló szlovák eredetű családnevek arra utalnak, hogy a községek túlnyomó többségében a szlovák származásúak elmagyarosodtak, de például a Kalocsa melletti Miske kivételt képezett, mert bár az 1725. évi urbáriumban szereplő újratelepítők neve 2/3 részben magyar 70 a levéltári adatok túlnyomóan szlovákként említik 71 és csak a XIX. század végén válik újra magyarrá 72 . Adatok vannak arra nézve is, hogy a töröktől visszafoglalt területekre az elmenekült magyarok utódai is visszatértek, például a felföldi parasztság közül Miskére, (Géder) Lakra, Kalocsára 73 , Csépára pedig a palóc telepesekkel együtt 74 . Valószínű, hogy szlovák származásúak is részt vettek Csépa újratelepítésében, mert a vizsgáltak között 15% a szlovák hangzású nevek aránya. Hasonló a helyzet a déli palóc falvakban is, 65 NAGY I. 1857—1868. X. 76. 66 BENEDEK Gy. 1981. 109. 67 KUCZY K. 1963/64. 68 BENEDEK Gy. 1981. 110—111, 113. 69 WELLMANN I. 1982/4—5. 8—11. 70 BARTH J. 1974. 308—309. 71 BARTH J. 1974. 286. 72 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1902. 73 BARTH J. 1974. 292. 74 BOTKA J. 1977.
