Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
NÉPRAJZ 301 vezetése, ellátása is. 13 így elsősorban ők voltak adatközlőim, velük ismerkedtem meg jobban, s az adatok nagy része is tőlük származik. Századunkban, s mindez a mai napig is érvényben van, Szeremlén a fiatal házasok legnagyobb része a szülői házhoz költözött, nem alapított önálló gazdaságot és háztartást, hanem valamelyik szülővel együtt folytatta életét. Ez a jelenség mindenfajta vagyoni helyzetű családra jellemző, tekintet nélkül a földtulajdon mennyiségére éppúgy, mint a gyermekek számára. A kivételeket a korán árvaságra jutott emberek alkotják, akiknek lehetőségük sem volt a szülői házhoz való költözésre. A nincstelen, napszámból, cselédkedésből élő családok is azonnal háztartást alapítottak, ez nagy mozgékonyságukkal és azzal magyarázható, hogy nem szülőfalujukban kötöttek házasságot. Az anyaggyűjtés során is szembetűnő volt, hogy a sárközi sajátosság, az egykezes, milyen erős gyökereket vert ebben a faluban is. Több, egykeként felnőtt gyermeknek sok helyen a gyermektelen családok a következményei. A vizsgálat során kialakult kép szerint a szeremlei családoknak a tárgyakból és objektív, elfogadott tényezőkből lemérhető vagyoni helyzetét, az egy háztartásban élő családtagok számát, az önállósulás idejét és az őshonosságot figyelembe véve a következő típusai állapíthatók meg: — Gyermektelen — faluban őshonos — volt szegényparasztok, akik a szülői háznál élték életüket, s szüleik halála, önállósulásuk után, a gyermekek, a segítő kéz hiányában nem volt lehetőségük vagyoni felemelkedésre, abszolút értelemben tehát helyzetük a faluban semmit sem változott, esetenként inkább romlott. — A volt nincstelen, bevándorló katolikus réteg, amely ma is a legszegényebbek közé tartozik, gyermekeivel általában nem él együtt, s azonnali önállósulása nem járt az anyagi, társadalmi helyzet megváltozásával. — A házasságkötés után a szülői házhoz költözött református középparaszt családok, amelyek nem élnek a gyerekekkel együtt, szorgalmuk egyfajta szintentartást tett lehetővé, ez azonban a faluban elfoglalt helyzetüket tekintve kisebb fajta süllyedéssel járt. — Volt szegény- és középparaszt, tősgyökeres szeremlei családok, amelyekben több generáció él együtt, háztartásuk erőteljesen modernizálódó, vagyoni helyzetük a múlthoz képest lényegesen javult; mobil, fejlődő típus. — Volt gazdag paraszti családok, amelyek nehézségek árán ugyan, de abszolút értelemben megőrizték vagyoni és társadalmi helyzetüket s gyermekeiknek kitűnő lehetőségeket tudnak biztosítani a továbbfejlődésre. — Volt — a község őshonosságát alkotó — gazdag családok, melyek a nehézsége13 „A ház a kistermelői világban az asszony munkahelye, ami a szerkezeti arányokban is tükröződik. Ennek ellenpontja a gazdasági felszerelés és az üzlet, amely az ingóságokban a férfiak reszortja ... a tőke birtoklásával együtt. Tóth Z. 1982. 184.
