Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Numizmatika - Bíróné Sey Katalin: A keceli éremlelet
28 BÍRÓNÉ SEY К.: A KECELI ÉREMLELET .. . Csak az 1970-es években került sor a lelet tisztítására, meghatározására és leltározására. Már a restaurálás előtt is látszott - és Jónás is említette -, hogy rendkívül kopottak a dénárok. így a meghatározásuk munkaigényesnek bizonyult. A Jónás által adott császárok szerinti megoszlás és a mostani nem egyezik. Ez terjesen érthető, mert tisztítatlan állapotban ezeknek a kopott dénároknak a császárokhoz tartozását igen nehéz lehetett megállapítani. Valószínűleg az évtizedekig tartó hányódásnak volt köszönhető, hogy a leletből hiányoznak darabok, illetve néhány III. századi dénár és egy antoninianus került hozzá, amelyek eredetileg nem tartoztak a lelethez. 4 A lelet újrapublikálását az teszi szükségessé, hogy Jónás csak egy kiemelt kis részét közölte, továbbá, hogy az elmúlt ötven évben rengeteg dél- és nyugatoroszországi, baltikumi és dél-skandináviai, a kecelihez hasonló római denárlelet került publikálásra, amely más megvilágításba helyezi a keceli leletet, illetve értékelését. Mai felfogásunk szerint egy éremlelet csak akkor teljes értékű, ha egészében ismerjük azt. A lelet legkorábbi darabjai három köztársasági dénár (kat. 1—3), amelyek az i.e. 196—173, illetve a 150—125 évekből valók a BMC datálása szerint. Ez a jelenség nem szokásos a pannóniai és az alföldi denárleleteknél. Közel 100 éves hiátus után Nero császár denáraival folytatódik a lelet (kat. 4—5). Ez viszont a szokásos a fenti területek római denárleleteinél. Ugyancsak nem tér el a lelet a megszokottól abban sem, hogy Vespasianus veretei már nagyobb mennyiségben vannak képviselve benne (kat. 7—27, illetve kat. 28—43, amelyek uralkodása alatt, de fiai számára készültek). Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt egyre inkább növekvő tendenciát mutat a leletben tükröződő pénzforgalom. Ez utóbbi három uralkodó denárai fordulnak elő benne a legnagyobb menynyiségben. Ezután megint csökkenő tendenciát mutat a pénzek száma. A lelet záródását Septimius Severus, Julia Domna, illetőleg Caracalla denárai adják. Julia Domna (kat. 870 = RIC (Car/373 A) denára elég tág időhatárok közé tehető, a 211 —217 évekre. Caracalla legkésőbbi, a római verdében készült vereté a 214 évre tehető (kat. 867 = RIC 246). A lelet földberejtésének azonban valamikor ennél az időpontnál jóval később kellett történnie. Nemcsak az eredeti dénárok kopottsága utal erre, hanem a denárutánzatoké is, amelyek az eredetiek kiverése után rövidebb vagy hosszabb idővel készülhettek (kat. 871—916). Ezek között Marcus Aurelius-, de lehetséges, hogy Commodus-utánzatok is vannak. Hogy mennyi ideig kellett forgalomban lenniük, hogy ennyire megkopjanak, megmondani nem lehet. Ko4 E darabok (Elagabalus 1 db, Julia Soemias 1 db, Alexander Severus 5 db és Volusianus antoninianus 1 db) állapota is más, így bár az éremtári leltárkönyvben és leletjegyzékben szerepelnek, de e publikációban még sem hozzuk a darabokat, mert kritikai alapon kizártuk őket a leletből. Jónás 1935. 254. a dénárok közül 322 db-t meghatározhatatlannak minősített. Ezek meghatározása, illetve az a tény, hogy közel 300 darabbal kevesebb van most a leletben, mint Jónás leírásában — megváltoztatta a császárok szerinti megoszlást.
