Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Numizmatika - Bíróné Sey Katalin: A keceli éremlelet

NUMIZMATIKA 29 pottságuk azonban azokhoz a Marcus Antonius Illvir légiós dénárokéhoz hasonlatos, amelyekből néhány darab előfordul a pannóniai II—

III. században záruló denár-leletekben. Ez pedig azt jelenti, hogy 200—300 évig forogtak. Jónás a dénárok között 27 kilyukasztottat említ. Ezek között kettő ezüstdróttal volt összefűzve, amelynek nyomai is megtalálhatók voltak, tehát az átlyukasztott pénzeket ékszerként használhatták. Ezeket a példányokat annak idején átadták a régészeti osztálynak, ahol ma már nem lehet nyomára bukkanni a daraboknak. A 36 db egykorú denárhamisítvány, amellyel Jónás érdemben foglalkozik: Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Faustina senior, Marcus Aurelius vagy Lucius Verus (szakállas fej) és Faustina iunior denárainak utánzatai.

5 Ezeket értékeli és szarmata jazig utánzatoknak tartja őket. Feltételezi, hogy e nép már Dél-Oroszországban is utánozta a római dénárokat. Erre utal, hogy a Fekete-tenger vidékén elég gyakori Augustus- denárutánzatok (Caius Lucius típus) szórványként az Alföldön is előfordulnak. Jónás szerint valószínű, hogy ezt a típust az I. században Dél-Oroszországból betelepülő szarmaták hozhatták magukkal, illetőleg az utánzás szokását is.

6 A római dénárok forgalmát az Alföldön a „Barbaricumban" több lelet is bizonyítja, így említhető a másik keceli lelet,

7 amelyet korábban találtak és publikáltak. Ez zömmel IV. századi siliquakat tartalmazott, de I. és II. századi dénárok is voltak benne. Az abonyi lelet

8 109 db dénárt (Vespasianustól Antoninus Piusig) a tiszanagyrévi

9 62 db dénárt (Nérótól Hadrianusig), a mendei

10 117 db dénárt (Traianustól Septimius Severusig) és a kiszombori

1 x 41 db dénárt (Galbától Faustina iuniorig), illetve Marcus Aureliusig) tartalmazott. A szórványérméket nem soroljuk fel, amelyeket Párducz Mihály,

12 továbbá Vaday Andrea

13 gyűjteményes munkái, illetve más publikációkban elszórva említenek. Jónás publikációjának megjelenésekor még a szerzőnek nem álltak rendelkezésére olyan leletfeldolgozások, amelyek lehetővé tették volna más országokban lelt éremkincsekkel, illetve szórvány éremanyaggal való összehasonlítást. Az elmúlt években olyan munkák jelentek meg, mint Kropotkin római éremlelet-repertóriuma, amely a Szovjetunió déli és nyugati területein előkerült római éremleleteket ismerteti.

14 Továbbá Lind munkája, aki feldolgozta teljes részletes5 Az ilyen típusú denárutánzatokat már GOHL Ö. 1904. 77. és FORRER R. 1908. 133. is szarmata utánzatoknak tartotta. 6 JÓNÁS E. 1935. 260. 7 Arch. Ért. 1920-1922. 38. Alföldi A. 8 NK 5 (1906) 105. Éremleletek 9 NK 23—24 (1924—25) 38. Jónás E. 10 NK 13 (1914) 71. Kerekes P. 11 A lelet még publikálatlan, a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban van és valószínűleg e múzeum évkönyvében fog róla publikáció megjelenni. 12 PÁRDUCZ M. 1932. 1—90. 13 H. VADAY A. 1975. 1—59. 14 KROPOTKIN V. V. 1961. 39—111.