Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

194 MÉSZÁROS Á.: A KISKUNFÉLEGYHÁZI TAKÁCSCÉH 12. MINTARAJZ AZ 1860-AS ÉVEKBŐL rekesze volt a céh pecsétnyomójának és pénzének. A céhgyűléseket nyitott céhláda mellett tartották, a céhmester házában. 3. A céhzászló A céhzászlóhoz kapcsolódott a céh vallásos funkcióinak egy része, s egyben jelképezte együvé tartozásukat is. A céhek zászlói a templomban sorakoztak. Böjti időszakokban bevonták őket fekete lepellel, amelyet az ünnepek alkalmával levettek róluk. A processziókon a céhek alapítási évük szerint sorakoztak egymás után zászlóikkal. A félegyházi mestereket a takácsok vezették, utánuk következtek a csizmadiák, szűcsök, szabók, szíjgyártók, kovácsok.

69 A körmeneteken kívül a céhbeliek temetésére is a céhzászlóval vonult ki a céh. A céh első zászlója vörös színű volt.

70 1818-ban határozták el, hogy újat csináltatnak. Az új fehér zászló Bécsben készült 1845 októberében. A zászló egyik képe a céh társpatrónusát, Severinus kölni püspököt ábrázolja. A félegyházi takácsok első védőszentje Sarlós Boldogasszony volt, de 1825-től a legények kérésére a céh október 23-án, Severinus napján is misét mondatott. Érdekes azonban, hogy a takácsok védőszentje nem Severinus, hanem Sevérus, s tisztelete a legények délnémet vándorlása nyomán terjedt el Magyarországon. Valószínű, hogy a két hasonló nevű szent tisztelete közötti különbség elmosódott, és Severinushoz hozzátapadt az eredetileg Sevérushoz fűződő hagyomány.

71 69 BKmL. Kkfh. R.T2. Protocollum 206. p. (1818) 70 K. M. A. 63.509.1. 71 BÁLINT S. 1977. 396.