Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

TÖRTÉNELEM 193 11. MINTARAJZ AZ 1860-AS ÉVEKBŐL 2. A céhláda A céh első ládája nem maradt fenn, milyenségére csak következtetni tudunk, a korabeli feljegyzések alapján. Valószínűleg sokkal kisebb lehetett, mint az újabb, még ma is meglévő, ugyanis a céh azért rendelte el 1857-ben az új láda csináltatását, mert „az Protikulum nagysága véget a Chéh ladaba nem zárathatik".

66 A régi kisebb ládát falra függesztve helyezték el a céhmester lakásán. Ez egy 1765-ben történt peres ügyből derül ki. Lipcsai Mihály takácsmester felkereste a céhmestert, hogy tegyen igazságot, mert feleségét lopással gyanúsították. Az oltalmat kereső Lipcsai Mihály azonban csak a céhmester feleségét találta otthon, s vele csúnyán összeveszett: „hiteles bizonyságok szerint nyelvével óráját, halálát, s anynyát botránkoztató képen mívelte, s hunczfut terminussal is illette, ezek után a Czének Ládáját, ahol fel volt Kötve le szaggatta, fenyegetőzvén, hogy ki fogja vettetni a Czéh mesterségbül.. ."

67 Az új láda nem ácsolt szerkezetű, hanem egyszerű szögezéssel készült. Zárát két kulccsal lehetett kinyitni. A sötétbarnára festett láda piros felirata később keletkezett: „Oroszi Pál elnök, Szabó Pál jegyző 1904."

68 A céhládában tartották a hivatalos iratokat: a privilégiumokat, protocoilumokat, az inasok és legények keresztlevelét, tanulóleveleket, vándorkönyveket. Külön . '

i; À ; 66 K. M. A. 63.490.1. A takácscéh jegyzőkönyve 1857-től 67. BKmL. Kkfh. R. 1. Protocollum 236. p. (1765) 68 A Kiskun Múzeum néprajzi gyűjteménye, leltári száma: 55.3306.1.