Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Mészáros Ágnes: A kiskunfélegyházi takácscéh

CUMANIA 9. 169 MÉSZÁROS ÁGNES A Kiskunfélegyházi takácscéh A magyarországi céhes ipartörténet körében megjelent nagy összefoglaló munkák mellé talán hasznos példatárul szolgálhatnak azok a kisebb metszetek, amelyek csak egy mesterség helyi céhes szerveződését és életét közelről, a fennmaradt összes írásos és tárgyi emlék alapján mutatják be. Félegyháza még falu volt, amikor a takácsok a betelepedés után 21 évvel, 1764-ben megalakították céhüket, elsőként a helység mesteremberei közül. Az alföldi és dunántúli mezővárosokhoz, falvakhoz hasonlóan „abban az időben, ... amikor a középkori kézműipar jogi felépítménye, a céhrendszer már általában, (Magyarországon pedig a XVIII. század második felétől kezdve) gátolta az ipar fejlődését."

1 EPERJESSY Géza fent idézett, hangsúlyosan társadalomtörténeti szempontú, a mesterek osztályhelyzetét részletesen vizsgáló műve szerint az említett területeken a céhek kialakulása sajátos módon egybeesett a céhrendszer bomlásával.

2 Esetünkben azonban determinált a késői céhalakítás, magyarázza ezt a puszta Félegyháza 1743-as újratelepítése. E megkésettséggel összefüggésben jelentkezik a félegyházi takácscéh történetének egy másik jellemző vonása, az, hogy a céheket eltörlő 1872. évi 8. törvénycikk hatálybalépése után megalakult ugyan a „Félegyházi szövész ipartársulat", a törvényben határidőül szabott 9 hónap helyett 3 év elteltével, 1875. szeptember 8-án, mégis a céhes élet szokásai, mint pl. a táblajárás, mesterebéd, úrnapi körmenet stb., fennmaradtak egészen az 1920-as évek elejéig. 1 EPERJESSY G. 1967. 7. 2 EPERJESSY G. 1967. 7.