Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 333 Népek 69. így szólt a mese, hogy mért kellett Jézus lábát egy szöggel kettőt is odaszegezni. Egy cigány ott volt, aztán ellopta a szöget, de azt is a cigány csinálta, azt a szöget, mert a cigányok szegkovácsok voltak. 70. Az urak ráfogták, hogy a fáraó ivadékai a cigányok. Élelmiszerek 71. A kenyeret, amit kér, meg kell ennie, akárki az, egye meg a saját kenyér darabját. 72. Ha kálomista, akkor is, láttam kálomistáknál is, hogy keresztet vetnek rá és úgy szegik meg. 73. Ha már leesett, hát azt nem becsteleníthetjük meg azzal, hogy a csirke egye meg, mert az az Úrjézus teste. Megfújtuk, megcsókoltuk, lefújtuk róla a port, és ha kis darab volt, mindjárt meg is ettük. Élettelen anyagok 74. Hét évenként tisztítja magát a kincs a tűz által. Olyankor háromszor fellobban és ott hozzá kell fogni, először körül kanyarítani egy bottal, vagy akármivel, mert ahogy megközelítik az üstöt, mert leginkább üstben tartják a pénzt, akkor vigyázzanak, mert először is azon egy ördög ül. Ott a kincs tetején. De a cimborái, a pokolbéliek kívülről ott vigyáznak, egyik bika képében, a másik farkas, vér csurog a szájukból és morognak rád. Mikor már ki akarják venni az üstöt a gödörből. De nem szabad megijedni, hanem mikor már leérnek és úgy van, hogy hozzányúlnak az üstnek a füléhez, akkor az egyik ember az egyik oldalról, a másik a másik oldalról, az ásók közül, hogy keresztütést kapjon az ördög a fejére. A keresztütéstől megeszi a fene az ördögöt, ott döglik meg. De kívülről a társait ott eszi a fene, ingerkednek, ki veszett kutya képében, meg bömbölő bika képében rohan rájuk és ott megtorpan, ahol a vonal van, nem tud tovább menni. Mikor már a kincs a kezükbe kerül, ezeknek minden hatalmuk megszűnik, akkor már elpárolognak a maguk kenyerén, elmennek a pokolba. 75. Ha valahol tolvaj járt, egy kulcsra rátesznek a rostát, vagy egy szitát, a kulcsnak a tollára, majd azt mondják: Szent Péter és Szent Pál, fordítsd meg a rostát, hogy Faragó Jóska lopta-e el a szilvát? — Ha megfordul a rosta, akkor biztos, hogy kézre került a tolvaj. IJlek 76. Mikor az első bor megforrt: Hát ez már abból van, halljátok, hát nézzük meg. Aztán akkor rálöttyentenek az üvegből a tűzre. De később már, ha nem volt tűz, akkor is az ott settenkedő lelkeknek kiöntötték egy keveset. 77. A tutyi-mutyi emberre mondják, hogy „hamvába hótt", amelyik olyan tedd ide, tedd oda, olyan semmi ember. 78. Ha leesik egy csillag, mindig meghal valaki, de ugyanakkor az a leeső csillag már bele is sutytyan valakibe. Ugy értsd, hogy még azon az éjszakán valaki, aki születik, az a csillag másik éjszakára már ott lesz, ott ragyog, nem semmisül meg. 79. Az állatnak csak párája van, lelke nincs. Ha azt mondja, hogy lelkes állat, mindig embert ért alatta. 80. Bálványfának nevezik a kapunak a két kapufélfáját. Régen ezt olyan ember-alakúra faragták ki, feje is /olt.