Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

334 BOSNYÁK S.: ALPAR NÉPHITE . . . Történelmi emlékek 81. A mi képzeletünkben Rákóczi Ferenc olyan nagy volt, hogy egyenesen Jézus Krisztus után következett, szinte szentnek hittük. 82. Rózsa Sándor a pásztoroknál érezte jól magát. Képtelenség volt elfogni: mindenütt szerették öt, mert a szegényt nem engedte bántani Ahol már két-háromszáz hold föld volt, oda beüzent, hogy: adjanak három köböl zabot a lovaknak. Aztán meg adjanak két oldal szalonnát. Azt is megüzente a gazdának, hogy többet nem háborgatja. Ha valaki az én nevemben jön ide, csak verjék agyon, mint a veszett kutyát. Nem hazudott. 83. Ment a Kossuth-i menet. Fullajtárok kísérték fáklyás menettel. Rózsa Sándorék valahonnan a kisteleki erdőből lestek, hogy miféle, kiféle. Azt hitték, valami balkáni tőzsér. Mert ezek, az ilyen gazdag marhakereskedők olyan gazdagok voltak, hogy hatlovas hintón jártak. A betyárok azt hitték, hogy valami gazdag. Sándor bácsi összefüttyentette az embereit, akik ugyan ott voltak, csak a füttyszóra fölugrottak a lóra és utána, körülfogták a hintót. Rózsa Sándor a hintó mellé lovagolt, a duplacsövű pisztolyát, az egyiket, mert volt nála három — négy pisztoly, az egyikből kilőtt, aztán mindjárt a lábával nyitotta ki az aranykilincset az ajtón. Azt mondja: — Hát az úr kiféle? Kossuth nem ijedt meg, hanem kilépett a hintóból és azt mondta: — Én Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója vagyok. Rózsa Sándort ez annyira meglepte, leugorva a lováról reszketve féltérdre ereszkedett és kezet csókolt Kossuth Lajosnak. Akkor föl is ajánlotta, hogy ha már így van, hogy Magyarország ilyen bajba került, hát ő is az embereivel felcsap katonának. 84. A szűr baloldalára kitűzték a vitézségi érmeket, majd ki bottal csoszogott, ki lóháton, de a 48-as sapka sohasem hiányzott a fejükből. Aztán ott volt a „metál", az mindig olyan fényesre volt pucoválva, hogy csuda. Büszkén mentek a templomba. A mi falunkban külön padjuk volt a 48-asoknak, a férfiak oldalán az első három sorban. Aztán lassan az első három sor kifogyott, végül csak az emlékük maradt. II. Mitikus alakok Boszorkány 85. Annyi boszorkány-mesét hallottam, hogy ideült a mellemre és le akartam lökni, de sehogysem tudtam. Boszorkány volt. Egyszer álmomban, bizony Isten, nagyon régen, még mikor otthon voltam. 86. Békává is tud változni, meg röfögő disznóvá, meg felhővé is változik a boszorkány, amelyiknek nagy tudománya van. 87. A forgószél, az boszorkányszél, úgy is hívják, hogy boszorkányszél. Ha ott szalad el a forgószél, a szekercét bele kell vágni, mert benne van a gonosz a forgószélben. Ő csinálja ezt a szelet, az asszonyoknak a szoknyája csinálja a szelet a nagy táncban. Hát akkor feltétlenül agyoncsapják a boszorkányt, de nem mindenki tudja azt eltalálni, oda fiatal erő kell. 88. Azt hallottam, hogy egy rettentő nagy darázs belemászott az orrába, alig fért be, a boszorkánynak. 89. Nálunk a Tetves-partot tartották, hogy az új boszorkányokat oda vitték avatóra. Ki így mondta el, ki úgy. Hát ott volt ez a főördög is, rágja meg a fene. Kaciba Jóska kileste őket. Nem vették észre, odakúszott egészen közel. Olyankor megkérdezik: hiszed-e az Istent? És tagadni kell, és csak az ördögökben hisz, a nagyon híres ördögökben.