Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 341 val. Felteszik a nyakra, a kemence vállára, de már csak akkor, mikor este kihűlőben van a kemence. Ott hagyják másnap reggelig, de mikor befűtenek, mindig leveszik, s mindig megszentelik, hogy nedves legyen. Olyan sűrű csírát lök, mint a kefe. Nyolc-tíz centisre is megnől. Nem szabad, hogy kizöldüljön. Mikor már nagy a csírája, famozsárba teszik és megzúzzák nagyon, úgyhogy az szinte löttyé válik. Az tiszta, édes cukor volt. Akkor, mikor ezt megzúzták, az egészet, nagyobb edénybe beletették és leöntötték langyos, sós vízzel és utána kimosták avval a langyos vízzel, úgyhogy ne maradjon abban semmi cukortartalom. A legerősebb férfi kezet mosott, kinyomkodta a levét. A vastagját a disznók kapták meg. Nagyon szerették a disznók, veszekedtek érte. Szegényebb helyen rozslisztet tettek bele és akkor azt olyanra, mint a palacsinta tészta, vagy valamivel még vastagabbra hagyták és tepsibe beleöntve, kétújjnyira, vagy másfél ujjnyira hagyva kisütötték. 143. Csonkacsütörtökön aztán megehettek az emberek a húshagyó keddi húst, ami maradt Húshagyó kedden. 144. A Mátyás olyan, ha nem talál jeget, akkor feltétlenül csinál. Ha talál jeget, akkor azt meg megtöri. 145. Ha a márciusi hóban megmossa az arcát, biztos szép lesz. 146. Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget. De hogyha ezek nem hoznak meleget, akkor rossz esztendő lesz. 147. Hát annak nagyon szigorú rendje volt. Hajnalban felkeltek, hogy oltsanak, mert csak az lesz jó. Gyümölcsfák oltására Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a legalkalmasabb. 148. Nagypénteken hajnalban meg kell mosdani mindenkinek, aki egy évig szép és egészséges akar lenni, de ha még megbuggyantja magát a Tiszában, nem kell ottan fürdeni óraszámra, hanem ugorjon be a vízbe, aztán már ott a suba, kanyarítsa magára és menjen be az istállóba, aztán vegyen gatyát meg ami kell magára. Ezt úgy tartották, hogy aki ezt minden évben megcsinálja, az ezer évig is élhet. 149. Csak a pásztorok fürödtek Nagypénteken. Van ilyen mondás: Na, ez se volt, csak mikor a bába megfürösztötte meg a nagypénteki fürdés, — hogy máskor sosem megy vízbe. Idősebb pásztorok nem mentek a vízbe, azt pásztorlegények csinálták virtusból. 150. A dinnyét Nagypénteken ültetik el. 151. Emlékszem rá, levette apám a vezérürüről a kolompot, meg egy birkáról a csengetyűt, mind a kettőt a nyakamba akasztotta, olyan gyapjúzsír szaga volt, és mondták, hogy menjek csak és kerüljem meg háromszor visszafelé a tanyát. Én ezt szent dolognak vettem. Ez azért van, hogy a gonosz lelkek nem tudnak ott aljaskodni, ahol Nagypénteken ezt megcsinálják, ott nem tudnak erőt venni, se az, hogy a jószágot megrontsák, se az, hogy a kis kölyöknek torokgyíkja legyen, se az , szóval a betegségeket: Kecskelábú sutra manó, keresztény lelkeket faló, neked s^ól az üzenetem, imához szólítom lelkem. Kígyók, békák távuljatok, megszólaltak a harangok. \Ы. Nagypénteken elég, ha egy szalmaszálat ellop a házadtól valaki. Hozzánk átjött az öreg Szöginé, hátsó szomszédunk. A csizmatisztító vaskót kirántotta a pitvarajtó keresztfájából, ahova be volt szúrva. Hát a kebelibe rejtette, bedugta ide a csöcséhez. Franciska néném éppen kilépett a házból és látta, hogy mi történt. Az öregasszonyt leteperték, még én is ott ügyeskedtem, ugrabugráltam, mi lesz most? És megtalálták nála a vaskót. Az öregasszony rikácsolt és arra hivatkozott, hogy az a csizmatisztító vaskó az övéké volt, mi elloptuk tőle, ő csak a jussát akarja. De anyám örült neki, hogy nem ronthatta meg a házunkat, mert aki Nagypénteken délelőtt ellop valahonnan