Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
316 BARTH J.: FÖLDMŰVELES ÉS ÁLLATTARTÁS . . . tett „kőkutat": „a^on keő kúton fölül. . . menvén . . ., a melyen a Van:' 14 es\tendeigh urasági) mar liait itatta. . . . 148 Az 1768—69. évi nagy határper legtöbbször emlegetett kútja az a szivárványos kút volt, ameiyet a Hild és Borota közötti vitatott területen készíttetett a kalocsai érsekség Klobusiczky Fçrenc érsek (1751—1760) idejében, illetve Lógó Márton tiszttartóságában az 1750-es években. A pernek egyébként történeti-néprajzi szempontból valószínűleg ez a legmeglepőbb adaléka. A vallomástevők, 1769-ben már helynévként emlegették a nevezetes kutat. Pl. Kapitány József 63 éves bátyai lakos mondta: „a% íirsekség által építtetett Szivárványos nevezető Keő-Kúttyán alul" . . . voltak a bátyai szántások. 149 Mintegy száz évvel később a második katonai térképfelvétel térképlapjára már „Szivárványos hegy" felirat került ezen a tájon. Gondolhatnánk tehát, hogy a „szivárványos" szó egyszerűen valamiféle ismeretlen eredetű helynévi jelző. A per vallomásaiból azonban kiderül, hogy a később helynévvé vált szivárványos kifejezés eredendően egy korát és pusztai környezetét meghazudtoló, korszerű kút vízszívó berendezésére vonatkozott. A nyelvészeti irodalomból ismert, hogy szivárvány szavunknak volt „szivattyú, szívó eszköz, szívócső" jelentése is. 150 A „szivárványos kút" kifejezés a XIX. századi magyar nyelvben, de talán már a XVIII. században is valamiféle szivattyús kutat jelentett. 151 A magyar Alföldön még a városokban is csak a XIX. század közepe táján tűntek föl az első szivattyús kutak. Debrecenben pl. 1836-ban kezdték fúrni az elsőt. A civis polgárok gyanakodva fogadták és még évtizedek múlva is szidalmakkal illették, leszólták a „szivárványos kút" vizét. 152 A szivattyús kutak tömegesen inkább csak a XIX. század végén és a XX. század elején terjedtek el a magyar falvakban és parasztvárosokban. Joggal felmerülhet a kérdés: ha egyszer a szivattyús kutak ilyen későn jöttek divatba a magyar Alföld falvaiban és városaiban, miként került „szivárványos kút" az istenhátamögötti Hild pusztára, Hild és Borota homokbuckás határvidékére az 1750-es években? A válasz nehéz, de a „szivárványos kút" sokszori emlegetése a terület XVIII. századi pereiben attól még tény marad. A szivárványos kútra vonatkozó fölöttébb korai hildi adat valószínűleg a kalocsai érsekség valamiféle racionalizáló, újító törekvését tükrözi, amely törekvés egy ügyes kezű, német származású érseki alattvaló szaktudásának bölcs felhasználásában és igénybevételében nyilvánult meg. A hildi-borotai szivárványos kút először valószínűleg gémes kőkútként készült el a vitatott területen. Geöszöghy György 45 éves kernyai tanú 1769-ben úgy vallott, 148 U.o. 513.p. (1768) 149 U.o. 808.p. (1769) 150 TESz. III. 770.p. — BALLAGI Mór 1873. II. 584. 151 CZUCZOR Gergely—FOGARASI János 1862—1874. V. 1378 — SZINNYEI József 1893—1896. 575. (Tolnai, baranyai, borsodi, Heves megyei, tiszafüredi, kiskunmajsai, ceglédi, zilahi adatok). — ECSEDI István 1912. 188—190. (debreceni adat)— BÁLINT Sándor 1957. II. 510. (szegedi adat) 152 ECSEDI István 1912. 188—190.
