Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 317 hogy a kút helyén ő ütötte le először az ásót. 153 Ezután határozta el az érsekség, hogy „szivárványra veteti" Hermann Miklós hajósi (később bajai) molnármesterrel, akit jellemző módon az egyik tanúként megidézett juhász a foglalkozása után már Molnár Miklósként emlegetett. 154 A molnármester így emlékezett később (egy bajai párti vallatás során) az egykori kútcsinálásra: „Minekutánna . . . a. '. . kő kút a M. Érsekség által föl építtetett a Tanú a%t szivárványra vette". . . . Eközben azonban nagy pörlekedés támadt az érseki majorgazda és a bajai uraság arra legeltető pásztorai között. A tanú félt, hogy a kútban agyoncsapják, ezért „ki vonyatta magát". Igyekezett békét teremteni, majd elment. 155 A pörlekedésben részt vevő egyik pásztor, a Légy énből megidézett 50 éves Fogarasi János 1769. évi vallomásában is olvashatjuk a „szivárványra vétetett" kifejezést. Sőt itt nyelvileg még tanulságosabb megfogalmazással is találkozunk : „a Kútban lévő molnár mesterrel, ki az S^ivárvánt igazgatta volt". Végül Faragó Jánostól tudjuk, hogy „azon szivárványt Esztendő múlva M. Érsekség kiszedette és azon kutat ismét két gémre csináltatta" . 1Ъ * Az idézetekből látszik, hogy a szivárvány a nevezetes kút egyik fontes, meghatározó szerepű alkatrésze volt. Feltehetőleg a kút szivatytyúzásra használt csövét nevezték így, mivel későbbi nyelvészeti párhuzamokból tudjuk, hogy a magyar parasztság a természeti tüneményen kívül a szivattyús kút csövét is szivárványként emlegette. 157 Az újfajta kút sok viszontagságnak volt kitéve, elsősorban a bajai uradalombeliek tudatos rongálásának. Faragó János fentebb idézett vallomása meglehetősen tendenciózus, így csak fenntartásokkal kezelhetjük azt a kijelentését, hogy a szivárványt egy év múlva kiszereltette az érsekség. Később ugyanis hozzátette mondanivalójához, hogy gémesként sem üzemelt sokáig a kút, mert ő összetörte és utána nem használták. Függetlenül attól, hogy állítása igaz vagy nem, érdemes idéznünk szavait a népi terminológia miatt. Vallomásában ugyanis gém szavunk vízkiemelő szerkezetre vonatkozó jelentésének egyik korai 158 előfordulását örökítette meg a XVIII. századi jegyzőkönyvíró: „Az Érsekség. . . azon kutat ismét Két gémre csináltatta, a Tanú két Buj tarjával mind a gémfákat, mind pedig a vályút es a csatornyát a kútba behányta, a mint mostis a kútban találtatnak, M. hrsekség pedig azon üdőtülfogva az ollyatén kártételek miat a kutat nem használta"'. 159 A vallomás utolsó megállapítása valószínűleg nem állta meg a helyét. A bajai uraság megrendelésére és igényei szerint hangzott el. Azt volt hivatva bizonyítani, hogy a kút borotai területen volt, az érsekség egyszer provokált, de 153 KÉL. 11. Hp.O.14. 964.p. (1769) 154 KÉL. II. Hp.0.14. 962.p. (1769) 155 U.o. 724.p. (1769) Nicolaus Hermann. 60. é. Bajai. 156 U.o. 722—723.p. (1769) 157 ÉSz. VI. 312. 158 CS. SEBESTYÉN Károly 1934. 61.— a gémeskút kifejezést késeinek tartotta. 1767-ből idézte a rá vonatkozó legkorábbi adatot. A TESz szerint legelső előfordulása 1688-ból adatolható. 159 KÉL. II.0.14. 723.p. (1769)
