Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban
438 SZTRINKÓ L: TŰZHELYEK ... 1. CSONKAGÚLASZERŰ KEMENCE. SZABADSZÁLLÁS, SZAMUELY U. 56. 2. CSONKAGÚLASZERŰ KEMENCE. SZABADSZÁLLÁS, SOMOGYI B. U. 14. A Duna-Tisza közi lakóház is az alföldi háztípusba tartozik, így tüzelőberendezése az előbb említett összetettséget mutatja. Vállalva azokat a hiányokat, melyek egy összefoglaló általánosító jellegéből következnek, igyekszünk területünk tüzelőrendszerének lényegi jegyeit megrajzolni, a változások, alakulások tendenciáit felvázolni. Elsősorban az teszi ezt időszerűvé, hogy ez a táj eddig különös módon az Alföld népi építészeti kutatásának mostohagyermeke volt. Alig jelent meg erről a témáról számottevő közlés, inkább csak elszórt adatokra bukkanunk a néprajzi és helytörténeti irodalomban 3 . A tüzelőberendezésekre vonatkozóan most összegyűjtöttük a terepmunka során szerzett ismereteket, a szakirodalom közléseit és a helytörténeti írások használható adatait, melyek az eddigieknél árnyaltabb képet adnak. A SZOBA TŰZHELYEI A lakószoba meghatározó eleme az ajtó mellett, a konyha felőli sarokban álló kemence volt. Ez a Duna-Tisza közén leggyakrabban valamilyen vázra felrakott sárból készült. Már az 1699-es Pentz-féle összeírás említi Kiskunhalasról: „Van itt 3 A teljesség igénye nélkül a lényeges adatok összefoglalása: Sztrinkó I. 1978/:
