Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Sztrinkó István: Tűzhelyek a Duna–Tisza közi lakóházban

NÉPRAJZ 439 egy császári élelmezési raktár is, melyet húsz agyagból készült sütőkemencével az utóbbi háború alatt állítottak fel."

4 A kemenceépítés igen korai, részletes leírását ismerjük 1882-ből, Kalocsa környékéről. „Építése a lehető legkezdetlegesebb: egy fél méter magas és körülbelül három-négy négyszögméter területű emelvényt csinálnak vertföldből vagy téglából a szobának abba a sarkába, melyet a konyhában lévő padkától csak egy fal választ el. Erre az emelvényre megcsinálják a kályhát —• sövényből. A sövényt kívül bekenik 2—3 ujjnyi vastagon sárral. Az így épült kemencébe fél méter átmérőjű félkerek likat vájnak a konyhából a padka felől; e likon át a kemencébe tüzet raknak és kiégetik belőle a sövénymintát; a sár megszilárdul és kész a kemence. A kemencze nyílását egy-két ujjnyi vastag, kerek, égetett sárlemezzel (előte) zárják el. Az ilyen kemenczét hívják banyakemenczének; elszolgál egy 10—15 esztendeig. A kályha oldalán az alapjából marad egy harmad méter szélességű padka, melynek egyik végére még egy téglát is befalaznak vánkosul."

5 Ezt a leírást, melyet csak néhány ponton lehet kiegészíteni, a néprajzi adatok is megerősítik. Gyakoribb volt, hogy a padka oldalát vályogból rakták föl, a közét földdel tömték meg, s csak a kemence alja, a sütőfelület készült téglából. A kemence vázát többnyire lécekből, hasított karókból állították össze. Készülhetett még a kemenceváz napraforgószárból (Szabadszálláson ezt tutyelkas^árnak mondják), nádból és bodzafakarókból is. A vázat a tetején elhasználódott kocsiráffal, hordóabronccsal fogatták össze. A kunadacsi putriház kemencéje olyan gyakorlatot őrzött meg, mely korábban a földházak építésénél gyakori lehetett. Kunadacson a ház gödrének mélyítésekor négyzetes emelvényt hagytak. Körültapasztás után ez lett a kemence alja, erre került a vázszerkezet. A sárkemence archaikusnak tűnő készítésmódjáról, a sárhurkákból — gómölyékből — felrakott kemencéről először Bellosits Bálint tudósított.

6 Ezt az eljárást azóta a Duna-Tisza köze számos településéről regisztrálhattuk, de az Alföld más területeiről is leírták már.

7 Legutóbb a Vajdaságból említik, ahol „zabszalmából és sárból készített hurkákat raktak egymásra" a kemence oldalának készítésekor.

8 Hasonló eljárással készült a bajai bunyevácok kemencéje is. A vályoggal körülfalazott alapra karókból készült vesszővázat állítottak, majd ritkán, egymástól 10— 15 cm-re vesszőszálakat fűztek a vázba. Erre rakták fel a szalmával jól összedolgozott sárból készült hurkákat, mit ők „pogácsa"-пак neveznek. Mindig körkörösen, spirálisan haladtak a hurkák elhelyezésével. 4 NAGY SZEDER I. 1924. 49. A továbbiakban jegyzetben nem szereplő adatok saját gyűjtésből származnak. 5 SIMONYI J. 1882. 303—304. 6 BELLOSITS B. é. n. 327. 7 SZTRINKÓ I. 1978. 151. és Kecel hagyományos népi építészete (megjelenés alatt), valamint DÁM L. 1975. 111. 8 PÉNOVÁTZ A. 1979. 19.