Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok

NÉPRAJZ 373 nét együttesét ismerjük. Fonalas Mihály tekerős, József és Sándor nevű, klarinéton és kontrán játszó fiaival is gyakran szerepelt, s alkalmanként társult hozzájuk Bihari János prímás is. Ebben az összeállításban a harmincas évek második felében még játszottak együtt.

14 Pusztán a nevek felsorolása alapján szembetűnő, sok a hasonló, azaz rokonok zenéltek együtt. Legjobban látszik ez a Deák testvérek példáján, akik az általános tekerő—klarinét kettős formát bővítették négytagúra anélkül, hogy érdemileg változtattak volna rajta. Apa és fia a két Rádi Imre dudával és tekerővel ; apa és lánya a móricgáti kettős — ezekben az esetekben egy régibb hangszerrel alkot párt a tekerő. Apa és fiai a félegyházi Fonalasok — itt a tekerő számít archaikusabbnak. Valószínűleg apa és fia a két kunszállási Juhász István, és bizonyára rokonságot gyaníthatunk Helvécia környékének Szabói között is. Az apa—fiú, testvér—testvér, általában rokon—rokon tagságú együttesek, a gazdasági célszerűség mellett kétségtelenül praktikusak voltak a zenei tudás szempontjából is: zenei tapasztalatok felhalmozódhattak és átadódhattak egy családon belül még ha tudattalanul is. Ugyanolyan belenevelődés történhetett a zenei életbe a fiatalabb részéről, mint bármely más munkaműveletbe. 8. A tekerőlant a Kiskunság vizsgált területén a századfordulótól egyértelműen kimutatható. Ebből a tényből, valamint a hangszer játékosainak meglehetősen nagy számából következtethetünk arra, hogy valószínűleg már a múlt század utolsó évtizedeiben is népszerű lehetett. Erre egyes pontokról szórványos adataink is vannak. Napjaink felé közeledve körülbelül az 50-es évek második feléig használták, egyes helyeken talán az évtized végéig is. Abban a több mint ötvenéves időszakban, amiben néprajzi módszerekkel tanulmányozható, nem játszott azonos szerepet, hanem jelentősége fokozatosan csökkent. A századforduló idején még az évszázados hagyományokra visszatekintő duda mellett játszott. A két instrumentum együttesét mindig duda—tekerő kettősként emlegeti a népnyelv, s a nevek sorrendje bizonnyal időbeliséget jelöl. A tekerő valószínűleg a duda mellett kezdett népszerűvé válni, majd annak zenei életből való kiszorulása után fokozatosan alakult ki önálló szerepe, amelyben azonban nagyrészt megőrizte a duda funkcióit is. Századunk első két évtizedében alkalmi, magányos muzsikaként is feltűnik, mert még nem találta meg helyét a többi népi hangszer között, vagy mert kényszerből egyedül szól. Azok a zenei ízlésben bekövetkező változások azonban, amelyek a dudát kiszorították a kedvelt hangszerek sorából, hamarosan a hasonlc hangzású tekerőt is elavulttá tették. Az újabb hangszer, a klarinét mellett ugyan több 14. Ebben az időben azonban már a vonós- és fúvós zenekarok voltak igazán népszerűek. A 20-as években Kiskunfélegyházán megalakult a Deák-, Elek-, Turcsányi- és Csenki banda, majd a következő évtizedben vidéken is szaporodtak az ilyen típusú zenekarok. Kunszálláson a 30-as években állt össze Udvarai Béla és Sárkány Mihály együttese, Petőfiszálláson pedig nagyjából ugyanebben az időben verbuvált rezesbandát a Kovács család saját fiaiból.