Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
374 HANKÓCZI GY.: KISKUNSÁGI TEKERÖLANTOK helyen az 50-es évekig megőrizte pozícióját, a 20-as évektől sorra alakuló vonós- és fúvós-, cigány- és magyar bandák azonban egyre inkább a tanyavilágba szorították. (A tekerő—klarinét terminus szigorú belső sorrendisége valószínűleg szintén időbeliséget jelöl.) A teret vesztett tekerő feladatkörében más elemek váltak dominálóvá, mint addig. Nem lakodalmakban játszik, felkérés alapján, hanem disznótorokon, névnapon, hívatlanul. Ez a folyamat a vonós és fúvós zenekarok megalakulásával párhuzamosan kezdődött, legkésőbb a 30-as években, s a tekerő teljes eltűnéséig tartott. Néhol a hangszer már korábban kéregetők kezébe került, ezek azonban még egyedi esetek, s nem annyira a hangszer, inkább játékosa züllött le, süllyedt a társadalmi ranglétrán. A zenei ízlésnek a hangszerek használatában tükröződő változása egyes zenész családokon belül is jól látható. A múlt század végi indíttatású Rádiak még duda—tekerőn, a századforduló körüli Deák testvérek tekerő—klarinéton., a 30-as években muzsikáló Fonalasok pedig tekerő—klarinét—kontra (—hegedű) összeállításban játszottak. Milyen gazdasági átalakulás mozgatta ezt a zenei életben való változást, részleteiben nem tudni, de bizonyára — hosszú áttételekkel — a homok megkötését, a gyümölcstermesztés térhódítását, az addigi állattenyésztő gazdálkodási rend megszűnését követte. 15 A zenészek jelentősége általában túlnőtt saját falujuk határain, mert szinte mindegyikük gyakran játszott a szomszédos, néha távolabbi településeken is. Legjellegzetesebb e szempontból Matkó, ahonnan a helyi tekerősök, klarinétosok minden irányba szétrajzottak ; tudunk matkói tekerős lakiteleki muzsikálásáról is. Kunszállásról szintén gyakran mentek zenélni a szomszédos településekre. Érdekes lenne felderíteni, hogy a rokoni, ismerősi kapcsolatok mellett, mik voltak azok a tényezők, amelyek meghatározták egy-egy falu muzsikásainak vagy egyes zenészeknek a ^enélési körzetit. A vándorzenész életre találunk példát a móricgáti duda—tekerő kettős esetében. E család 1910-—12 körül Móricgát—Bugac térségében, a 30-as években Ku^sa környékén, a szegedi tanyavilágban, az 50-es években pedig Csólyospálos határában tűnik föl. Mind a más falvakba való eljárás, mind az állandó vándorlás lehetőséget nyújtott arra, hogy a szomszédos települések, területek kontaktusban legyenek, hassanak egymásra. A távolabbi vidékekkel való kapcsolatok kérdésénél pedig ismét utalnunk kell rá, több jel mutat arra, hogy a tekerőkészítő Szentes hatása idáig is elért. III. E munkánkban a hangszer elterjedtségét több olyan településben jelöltük meg, amelyeket a kutatás eddig nem ismert. Törekedtünk arra, hogy e szomszédos falvak, valamint a távolabbi vidékek kapcsolatait érzékeltessük. A tekerő általános megnevezésében ugyanazokat a terminológiákat használják itt is, mint elterjedési területének Tisza menti részén, talán a „zeller" név jellegzetesebb. Az egykori instrumentumok közül ötről tudunk, ezek némelyike tárgyi valóságában bizonyítja a tekerőlant kísérő15. NAGY CZIROK L. 1959. 351—352.; Magyarország története 1890—1918. 1. k. 325., 326., 327.; TÁLASI I. 1977. 192—219.
