Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 277 szerepet egy-egy puszta sorsának alakulásában. A tanulmányunk írásához felhasznált perszövegekben az alábbi puszták szerepeltek leggyakrabban: Istvánmegye (Bajától északra), Csávoly (a betelepítés előtt), Mátéháza, Hild, Rém, Borota, Dzsida, (ebben az időben, minden perszövegben: Zside.) Szentkata, Szentgyörgy, Kéles, (1735-ben Köles), Csákányfő (a betelepítés után Császártöltés). Tanulmányunkban említjük a Császártöltéstől keletre eső, de az előzőekkel rokon fejlődésű Csala pusztát is. A felsorolt puszták az újkorban két vármegye határterületén feküdtek. Egy részük Pest-Pilis-Solt vármegyéhez, más részük az újkori Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. De nemcsak megyehatár húzódott köztük, hanem két nagy uradalom határa is. A délebbiek a bécsi udvari kamara, 1727-től a Czobor-, illetve 1750-től a Grassalkovics-uradalom tulajdonában voltak, az északabbiak a kalocsai érseki uradalom részét képezték. A két uradalom ? szomszéd rovására minden áron igyekezett növelni területét a XVIII. században. Alattvalóikat uszítva véres összecsapásokat provokáltak, majd hosszú pereket indítottak egyes pusztákért vagy pusztarészekért. A török kiűzése után visszatérő kalocsai érsekség csak töredékét szerezhette vissza középkori birtokainak. A Kecel—bajai magaspartot magában foglaló sárközszéli táj könnyen a birtokába jutott. Az ettől délebbre fekvő homokhátsági pusztákra a bécsi udvari kamara tette rá a kezét. Baja 1696-ban szabadalmazott kamarai mezőváros lett. Szabadalmait 1714-ben újra megerősítették. 4 1727-ben Baja városát és a bajai uradalmat, egy sor olyan pusztával, amelyre a kalocsai érsek tartott igényt, Czobor Márknak, Bodrog megye főispánjának, az e tájon birtokló középkori Czoborok leszármazottjának adta át a bécsi udvari kamara. Baja város és vele együtt az észak-bácskai területek földesúri joghatóság alá kerültek. Még ebben az évben Czobor Márk szerződést kötött Baja városával. A szerződésben átadott a városnak használatra több pusztát, köztük Istvánmegyét, Szurdokot, Csávolyt, amelyekre a kalocsai érsekség tartott igényt. Jellemző, hogy csak Szurdokról jegyezte meg a kontraktus, hogy per alatt áll. A következő években nagy méreteket öltöttek a villongások, elsősorban Istvánmegye és Csávoly miatt. A bajai uradalom tisztjei igyekeztek megkilencedelni az érseki jobbágyok itt termett gabonáját, sőt tilalmazták is a szántást. Adamovics tiszttartó megkilencedelte a bátyaiak Hilden termelt gabonáját is. A kölcsönös erőszakoskodások emlékét több, 1730 körül keletkezett határper örökítette meg. 1731-től 1750-ig a Czoborok alig voltak tényleges urai az uradalomnak. Mivel Czobor József eladósodott, többször a hitelezői kezén volt a birtok. A nép életében elsősorban az egyes puszták bérlőinek volt jelentősége. Ezek gyakran Baja város állatkereskedői közül kerültek ki. 1750-ben Grassalkovics Antal gróf kapta meg Mária Teréziától a bajai uradalmat. Még ebben az évben szerződést kötött Baja városával, amelyben átengedte használatra többek között Istvánmegye pusztát is. Így az 1750-es évek elején véres összecsapásokra került sor a Bajától északra fekvő puszta tájékán. 4 IVANYI István 1886—87. I. rész. 170.
