Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Irodalomtörténet - Orosz László: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1868–1929)

524 OROSZ L.: A BÁNK BÁN . .. skv.-ben, mind a Hevesi 1930-i rendezői példányában föllelhető gyakorlattal; az alább felsorolt példák ennek megfelelően többségükben egyeznek az egyik, ill. a másik húzásaival, szövegelhagyásaival. Különösen Bánk szövegében találunk sok példát: I. 214—218, 225—230, 235—239, 240—242; 560—563, 564—569, 580—588; II. 247— 251, 257—260, 273—277, 278—280; 400—408; III. 17—19, 23—24, 33—35; 46—49, 51—56; 90—93; IV. 332—364; 434—437, 440—448; 467—472, 474—489; 515— 518; 523—526, 527—529, 532—535; 577—579, 583—586; 593—595; V. 339—344; 358—359; 368—369; 388—389; 407—415. Hasonló jellegű húzások más szereplők szövegében is előfordulnak; Peturéban: I. 94—100; 185—190; II. 2—5; 114—128; 137—139; 151—160; Biberachéban : I. 282—287; 314—320, 332—328; 366—372; III. 326—329,335—338; 390—393; Tiborcéban: III. 113—116; 166—170; 181—191 ; 206—213; 215—217, 219—220; 239—242; 252—254; Gertrudiséban : IV. 93—100, 102—104; a királyéban: V. 131—141 ; 392—404; 415—430; 438—445. Számos húzás még tovább szűkíti Mikhál és Simon már eleve is jelentősen lerövidített szerepét: I. 82—83; II. 72—74, 75—78; 202—204; IV. 174—176; 181—182; 189—190; 191— 195; 215—220; 221—222; 226—233; 289—296; 311—314; V. 84—89; 97—104; 125—127; 142—144; 304—307, 310—314; 446. A bojóthiak háttérbe szorítása így határozott dramaturgiai meggondolásnak tűnik. Következetesség nyilvánul meg abban is, hogy Ottó szerelmi vallomásából kihúzták az őszinte érzés tanújának mutatkozó legszenvedélyesebb mondatokat: I. 399—405; 419—425; 428—430; de a szerelmét leginkább lealacsonyító mondatot is: I. 409—410. Egyszerűbbé vált így a herceg figurája. A húzásokból kiolvasható az a tendencia is, hogy a IV. felvonás végét egyszerűsíteni, mozgalmasságát korlátozni, az V. felvonást pedig rövidíteni törekszenek. Vannak a skv.-ben olyan húzások is, amelyek a Bánk bán máig vitatott helyeit érintik. Ilyen pl. a „banki sértődés" (II. 278—280). Már Arany is kifogásolta: „Bánk e szavakkal olyat anticipál, mi csak később fog kifejleni", s javasolta a kihagyását. Hevesi 1901-i kiadásában kifogásolta, s 1930-i rendezői példányából ki is hagyta azokat a sorokat, amelyekben Bánk — Biberach szavai nyomán — a királynéval szemben ravaszkodásra szánja el magát (II. 425—427). „Bánk csak mondja, hogy ravaszkodni fog, becsületes lelke nem képes rá, s ezt a fonalat el is ejti a költő" — írta jegyzetében Hevesi. Több kifogás érte Bánknak azt a mondatát, amelyben a király előtt Gertrudis vétkéül rója fel: „a feláldozott / Becsületet kiűzte udvarából." (V. 188— 189)" . . . e sor tévedésből maradt meg az átdolgozásban. Bánk bán első formájában ugyanis Melinda nem őrül meg, s mikor panaszra jő Gertrudishoz, ez hidegen utasítja el: kiűzi az udvarból" — írta Hevesi. Ebben nincs igaza; a királynénak ezek a szavai: „El kell az Udvarunk' hagynod Melinda" (IV. 141) kiutasítást, kiűzést tartalmaznak. Hevesi jegyzetével („Biberach . . . hazudott, ha a királynét ártatlannak mondta") s azzal a húzással és szövegelhagyással, amely Biberach vallomásának érvényét csökkenti (V. 288—291, 292—294), sokkal inkább egyet lehet érteni. Hevesi 1901-i jegyzeteinek kifogásaival egyező húzás még: II. 114—128 (szerinte a galíciai események említése történelmileg téves).