Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

304 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS ... A furcsa mondat értelmét részben valószínűleg az előbb idézett szeremlei kontraktussal fejthetjük meg. A hátságmenti falvak szálláskert-csoportjaival itt részletesen nem foglalkozunk, mivel más tanulmányainkban már ismertettük őket.

95 Csak utalunk arra, hogy a sükösdiek, Csanádiak, kákonyiak, pandúriak szálláscsoportjairól van szó, amelyeket a XVni. századi térképek is megörökítettek.

96 Csak egy levélrészletet idézünk, amely a kákonyi szállásokkal kapcsolatos. 1752-ben írta a kalocsai érsek Grassalkovics Antal bajai uraságnak: . . . Aug. 4-én a bajai „

inspector Forián Antal Űr rende

lésébül sok ös^ve szedett öt s^á^ig való Fegyveres néppel a% én Kákonyi és szerem lei Jobbágyaimnak, Désmától és Kilencedtől meg maradott Gabonáit el hordották a% István megyei határombul és ugyan ottan lévő Kákonyi Embere (i)mnek szállására bé rohanván, valami tsak ottan tanáltatott, öss^ye törvén, el rontván, ennyihány emberemet kötözve vitték el Bajára, meg tiltván keményen emiitett Jobbágyimnak, senki ne merés^ellyen ezentúl egy barázdát is szántani a% István megyei határban."*"

1 Más forrásokból nagyjából tudjuk, hogy e szállások miként néztek ki, milyen épületekből álltak és hogyan hasznosították őket. Nem mondhatjuk el ezt a Homokhátság középső területein emlegetett szállásokról. Közülük a fajsziak dzsidai szállásai valószínűleg csoportosan helyezkedtek el a bérelt puszta egy erre alkalmas pontján. A perben sajnos csak emlegetik őket, mégpedig úgy, hogy amikor a hajósi-kélesi határ táján tett szántásokról van szó, elmondják, hogy ezek a „Hajósról a zsidei Szállásokra" menő út mellett vannak. A kifejezést sok tanú megismétli,

98 de sajnos többet nem mond. így nem tudhatjuk, hogy miként hasznosították a fajsziak e távoli telephelyeket. Csoportos vagy láncszerű elhelyezkedésüket gyaníthatjuk az előbb idézett kifejezés többesszámából. Nem tudjuk azonban, hogy miben különböztek ezek a szállásként emlegetett telephelyek az előbb már tárgyalt csoportos nyomtatóhelyektől. Nem tudjuk, hogy álltak-e rajtuk épületek és ha igen, milyenek? Tartós volt-e a használatuk, vagy váltogatták őket, mint a szeremleiek szállásnak nevezett istvánmegyei nyomtatóhelyeit? Valószínű, hogy a távoli Borotát és Dzsidát bérlő fajsziak a mezőgazdasági munkák idején kint aludtak pusztáikon. Erre utal egy 1766. évi fajszi tanúvallomás: „Ökreit a tanú a vitatott háromas halom táján éjszakára „kibocsátotta" . . . „i Tanú többekkel együtt. . . ott megh is hált volna". Reggel egy Zbiskó nevű bajai inspektor a fajsziakat jól megdorgálta, mivel ökreik éjjel érseki (hildi) területre kóboroltak.

99 Természetesen ebben az időben a férfiak pusztán alvása nem föltétlen kívánt építményt. Ágynak és védőöltözéknek megfelelt a suba is,

100 bár ez 95 BÁRTH János 1975/b. 96 Pl. az I. katonai térképfelvétel lapjai. 97 KÉL. II. Hp. Csávoly—Istvánmegye. 1752. 98 Pl. KÉL. II. Hp.O.14. 65—69. p. (1768) 99 KÉL. II. Hp.O.14. 239. p. (1766.) 100 Vö: BÁRTH János 1975/a. 127.