Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 281 Hajósrul Zsidei Szállásokra megyén szántani kezdettek volna''' . . . „Feszti Gáspár úr M. Érsekség Tiszttartójának parancsolatyábul, Tóth Ferenc a%on méltóság ispánja vezetésével". 13 Úgy látszik tehát, hogy az érsekség, mint földesúr a jobbágyfalvak birtokkövetelését úgy igyekezett levezetni, hogy vitatott területekre vezényelte a jobbágyokat, mondván, ha sikerül a dolog, nemcsak a jobbágyok kívánsága teljesül, hanem az uradalom territóriuma is növekszik. Hasonló módon cselekedett alkalomadtán a bajai uradalom is. A perek vallomásaiban sokszor olvashatunk arról, hogy a vitatott területeken az ellenfél vetéseit állatokkal letapostatták és feletették. Jellemző a 40 éves Vörös Pál volt hildi (érseki) majd kélesi (ellenpárti) juhász vallomása, amelyet 1768-ban mondott el a rémi szántókkal kapcsolatban: „melly földeken alul egy esztendőben Mathehasiak Kukoriczát vetettek, de eö az Uraságh juhaival harmadnapigh benne lakván le rontotta és öszve törette . . ." . 14 Hasonló vallomásokat bőven idézhetnénk mindkét oldalról. Különösen sokat emlegették a borotai földeket árendáló rác Veszelinovityot, illetve annak Maxim nevű gulyását, aki ura parancsára többször feletette marháival a hajósiak és a bátyaiak vitatott területen vetett gabonáját. 15 A két uradalom közötti összecsapások históriájának irataiban sok emlékét találjuk a pusztákon folytatott földmüvelésnek. Egyik jellemző adatcsoportnak mondhatjuk azokat a vallomásokat, amelyekben szántóvasak elvételéről van szó. Gyakori büntetési, illetve bosszúállási módnak látszik ez, különösen a XVIII. század húszas éveiben. A szántóvas kifejezéssel a korabeli faekék nagy értékű ekevasát jelölték, 16 amelyet az elfogott szántóvetők ekéiről leszereltek, és j gy alaposan megkárosították őket. Ha nagyobb méretekben történt a leckéztetés, a szántóvasak elvételével hosszabb időre megakadályozhatták egy egész parasztközösség termelőmunkáját. Különösen a Czoborok bajai birtokba lépése körüli időkben került sor több alkalommal az érseki alattvalók szántóvasainak elvételére. 1727-ben így vallott a 32 éves Berettyke Mihály pandúri lakos: „Ennek előtte mint eg> három esztendővel Csávolyi Pusztán baja Várossá Pandúriaknak Szántó Vasaikat elszedette, hogy kérésére árendát nem fizettek". Ugyanez a tanú tudósít egy másik hasonló erőszakos cselekedetről is: „ ... el múlt Esztendőben Kákonyi "Lakosoknak István Megye névü pusztáiul is kért Лге/idáért Bajaiak említett Lakosoknak Szántó Vasait nem csak el vették, és szettek, de még most is a Város házánál tart)'ák ,: \ 17 Az 1727. évi perben számos tanú bizonyította a kákonyiak szántóvasainak elvételét és azt, hogy a vasakat folyamatosan bent tartják a bajai városházán. Előfordult negyedszázaddal később is a környéken a szántás ilyen jellegű akadályozása Rémen. Ezt az esetet azonban sokkal tudálékosabban és burkoltabban fejezte ki a 13 U.o. 65—69. p. Laukó József 40. é. (1768) 14 U.o. 512. p. (1768) 15 U.o. 22, 25. p. (1768) 16 Vö: BALASSA Iván 1973. 190-191, 330—331, 338—346. 17 KÉL. II. Hp.O.14. 379. p. (1727)
