Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
282 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS .. . vallomástevő. Huber Mátyás fentebb már idézett vallomásában olvashatjuk, hogy a mátéháziak 1753-ban kiverték a nádudvariakat a rémi földek szántásából „ekéjeknek tartozó eszközeinek el foglalásával"'. 18 A két uradalom közötti összecsapások földműveléssel kapcsolatos emlékanyagának másik nagy csoportját képezik azok a vallomások, amelyek a gabona erőszakos kilencedelésével kapcsolatosak. A kilencedelés elismerése a birtoklás jogának elismerését jelentette. Ezért mindkét uradalom tisztjei megpróbálkoztak az ellenfél táborába tartozó parasztok gabonájának erőszakos megkilencedelésével, arra számítva, hogy így deklarálják, illetve elismertetik a területre támasztott követelésüket. Különösen a bajai uradalom jeleskedett az erőszakos kilencedelések megszevezésében. A leghíresebb ilyen akciókra 1727 augusztusában került sor, aCzoborok birtokba kerülése után. A fiatal „czoboriánus" tiszttartó, Adamovics Bálint mindent elkövetett, hogy a bajai uradalom birtokait és jövedelmeit növelje az érsekség rovására. Ennek jó módszerét látta az érseki jobbágyok gabonájának erőszakos megkilencedelésében azokon a területeken, amelyeket a bajai uradalomhoz tartozónak ítélt. Adamovics Bálint 1727-ben a Nagyboldogasszony előtti héten Hilden a bátyaiak, Csávolyon pedig a pandúriak és részben a Szeremleiek gabonáját kilencedelte meg. Az érintettek számára a kilencedelés nemcsak azért volt sértő, mert egy idegen földesúr tisztje hajtotta végre, hanem azért is, mert a kilenced szedése az érseki birtokokon ebben az időben még egyáltalán nem volt szokásos. Csak Patasics Gábor érsek alatt terjedt el beszedésének gyakorlata. (1733—1745) Adamovics Bálint Hildről viszonylag kevés gabonát vitetett el. Csávolyról azonban annál többet. Hilden szinte csak jelképes mennyiséget rakatott föl a szekerekre. Második megjelenése alkalmával is inkább csak fenyegetett, illetve igyekezett elfogadtatni az előző napi dézsmálást. Csávolyról azonban szekérszám hordatta a gabonát Szentivánra. Ez a kétféle bánásmód tulajdonképpen érthető. Hild szinte vitán felül az érsekség birtoka volt. Inkább csak vágyakozhatott utána a bajai uradalom. Ezzel szemben Csávolyra esélyei voltak, mert a Czoboroknak átadott uradalom pusztái között szerepelt, annak ellenére, hogy az érsekség is igényt tartott rá és rendszeresen érseki jobbágyok használták. További különbségnek tekinthető, hogy Hilden bátyaiak szántottak, tehát nem érseki alattvalók. Megkárosításuk tehát nem lehetett elsődleges cél, inkább eszmei, jogi provokálást jelenthetett a kilencedelés. A Csávolyon szántó pandúriak és szeremleiek alapos megkárosítása viszont, lévén ezek érseki jobbágyok, a földesúri jog elismertetésén túl a kalocsai uradalom anyagi erejét is rontotta. 18 U.o. 60—62. p. (1768)
