Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

352 BOSNYÁK S.: ALP AR NÉPHITE . . . maga is veszett kutyává tudott változni és megmart egész csordákat. A pásztorember azon volt, hogy erős kutyái legyenek. A pásztorok elmentek Orosházára, vettek egy rossz gebét, öten öt forintért, mindenki adott bele egy forintot. Bekötötték a szemét a lónak a legerősebb pásztor odavágott a homlokára a bekötött szemű lónak, a fejsze fokával. A ló hanyattesik és leginkább vége is lesz pár óra múlva. Nem szúrták bele kést. hogy a vér megmaradjon benne a húsba, hogy annyival több lesz a hús. A lovat meggnyúzták, a lóbőrért kaptak annyit, amennyit ők fizettek a lóért. A kutyák ették meg a húsát, nem ők. A szilajpásztorok csak akkor ettek lóhúst, ha valamelyik csikót agyonrúgta a ló, mert előfordult. Ilyenkor levágták, úgy, mint a juhot, vérét eresztették azonnal és a húsát megették. Nagyon szerették is a lóhúst, de különben a lovat nem vágták már az én időmben, de hallottam, hogy a csikósok nagyon-nagy szeretettel ették a lovat, ezelőtt mondjuk száz évvel. Л halál 290. A bagolyhuhogás azt jelenti, hogy a halál már itt őgyeleg a ház körül, itt eszi a fene, hogy nem mer bejönni, de már itt szaglászik, hogy végezzen a beteggel. 291. A kutyavonyításban, amikor a kutya bevonyít az ablakon, abban én is hiszek, mert láttam. A kutya, amikor apám haldoklott, felállt az ablakhoz, feltette a két mancsát és oly keservesen bevonyított, de oly keservesen, hogy az valami szörnyűség volt, iszonyat volt hallgatni. Puli volt, nem házőrző eb, juhász kutya. Mikor a konyhaajtón a rostély kinyitódott, a kutya beugrott szűkölve a konyhába, közben meghalt édesapám. Akkor a kutya feltette a lábát, az apám testét végigszagolta, és amikor az orrához ért, majdnem odaért apám orrához, akkor leugrott onnan, de olyan szomorúan vánszorgott ki, mint hogyha már benne is alig volna élet. Csak kivánszorgott és befeküdt a rőzsekazal alá. Nem is jött ki addig, még a temetésre nem mentünk. A temetésre aztán kijött velünk a temetőbe. Kilenc napig feküdt apám sírján és hiába mentünk oda, keresztül nézett mindenkin. Ott feküdt rettentő szomorúan, ott feküdt a síron, és akárhogy szóltunk neki, ránk se nézett. Anyám vitt neki köménymagos levest, beleaprított neki kenyérhajat, hogy hadd puhuljon meg, mert a pásztoremberek a kutyának nagyon gondját viselik. Aztán fogta anyám, madzagot vitt ki, aztán nyakárakötve hazavezette. Nem akart jönni, de aztán látta, hogy muszáj neki. Akkor elfogadott valami kis levest, de csak úgy kornyadozott a kutya. Olyankor, amikor haldoklik, nem szabad sírni, hogy ne hallja, mert akkor nehezebben tud meghalni. 292. A tükröt letakarják és az órát megállítják mindig. Egyesek szerint azért, hogy meg tudják mondani, hogy mikor halt meg. De hiedelem az is, hogy tiszta embernél az óra magától megáll. 293. Gyaluforgácsot, vagy mohát, vagy ilyesmit, a halászoknál elhasznált varsaszárnyakat, elhasznált hálókat, azt teszik a feje alá a halottnak. De nagy általánosságban faforgácsot tesznek, párnát sohasem. 294. A halott mellé odateszik, ha férfiember kedvenc pipáját, dohányzacskóját, acél-kova-taplóját, a bicskáját feltétlenül. A kést mindig a halott bal oldalához, hogy a keze ügyébe essen. 295. Ha ma megborotválták, holnaputánra rendesen kinőtt a szakálla. Akkor már nem borotválják meg. „Istenem, milyen szőrös lett megint!" 296. A mestergerenda alatt ravatalozták fel a halottat, a lába mindig az ajtó felé volt. 297. A halottat lábbal viszik ki. Ha fejjel vinnék ki, a lába tudná, hogy nekem ide még vissza kell jönni. 298. A halott a saját temetését végignézi, így tudja a nép. Ha szagosmise nem kerül, azt nagyon hitványolja. Aztán végignézi a lélek hogy ki siratja meg őt igazán. 299. A nép hiedelme az, hogy a lélek nyolc napig még ott marad a ház körül, az udvaron, vagy bent a szobában, vagy elmegy megnézni, hogy a béres odaadta-e a répát a marhának, a lónak odaad-