Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben
346 BOSNYÁK S.: ALPÁR NÉPHITE .. . gyón. Azt mondja az unokatestvérem: Te (ahogy mosdottam reggel), a hátadon nem fáj az neked? — Dehogynem. — Anyu, azt mondja, hozzál már lószőrt, elkötöm a Lajosnak. Én nem tiltakoztam. Ekötötte. Akkor kellemetlen volt, mikor rákötötte a lószőrt, fájt is, de harmadnap reggel leesett a szemölcs. Mikor az ingemet vetettem le, akkorára elszáradt, úgyhogy magától levált. 214. Szemverés. A szemverést nagyon komolyan vették. Nemcsak a gyereket féltették a szemveréstől, hanem a kisbárányt, a kismalacot, a-kicskjós^ág43t..Hát.almliaJcoLyan.asszanyQk, akiknek olyan hírük volt, hogy: vigyázzatok rá, mert ez minden gyereket megver szemmel. 215. S^ent Antal tü%e. Vasnyársra húzzák a piros kukoricát, beteszik a katlanba és mikor a szemek már félig elparázslottak, akkor rettentően füstöl, akkor nagykendővel leterítik a beteget. Aztán sokan elájulnak tőle. 216. A tűzcsiholást a Szent Antal tüzére használják. Ilyen gyulladás lesz az arcán. Van ennek magyar neve, hivatalos neve orbánc, de a nép Szent Antal tüzének hívja. Ennek imádsága van, hogy: Üdvözlégy ó égi orvos Páduai Szent Antal. Látod mennyi küzdelmünk van sok testi-lelki bajjal. Az Isten áldása kövesse az Antalok tetteit! Hogy amit az Antalok csinálnak. A Szent Antal tüzére ott rácsiholnak, de három Antalnak kell rácsiholni. Ha sokáig rajta volt a Szent Antal tüze az arcáján a szerencsétlennek, akkor Antalt nem lehetett, mifelénk nem volt olyan rengeteg Antal, mint Jóska, Pista, vagy Gazsi, hát akkor el kell menni a Tomiért is, meg amazért is, aztán összehozták, és a keresztútnál a Tetvespartnál, oda kellett menni és ott csiholtak rá éjfélkor, pontosan tizenkét órakor. 217. Szeplő. Mikor megjöttek a gólyák, vagy a fecskék: Fecskét látok, szeplőt hányok, mind a fecske seggére ragadjon! Ilyenkor énrólam lemegy és a fecske seggére tapad, vagy a gólya seggére. De feltétlenül a földre kellett vetni magát, hempergett az ember és ezt a mondókát elmondta. 218. Tetvesség. Egyszer hazavittünk az iskolából fejtetűt. Aztán bekente rühzsírral a fejünket apám. Ugyanúgy elmúlt, mint a rüh. A fejtetű nem szeret a ruhában, csak a haj között a fejben. Az nem lapostetű, azt a katonaságnál kapják az emberek. Én még orosz hadifogság alatt is megőriztem magam, hogy egyetlen egy fejtetűm nem volt, holott a ruhámban annyi volt, hogy majdnem vitték az embert, de még az is öröm volt, hogy a fejét megóvta. 219. Tyúksegg. A tyúksegget, azt hiába kötik el lósugárral, mert ha le is esik, de utána a gyökerei bent maradnak, még öt kis tyúksegg lesz helyette, meg hat is és azok ott egészen eldurvítják a kezet. Ronda gyökerei vannak, mélyen, de nem olyan, mint a tyúkszemnek. Az is gyökeres, csak annak egy gyökere van, ennek meg szétágazik. 220. Tyúkszem. A tyúkszemet, ha írtja a paraszt, akkor sósavval. Ha énnekem is eszembe jutna, -hogy kiirtsam, mert van sajnos, akkor beragasztom minden részét a lábamnak, csak azt hagyom ki és akkor bekenem, de azt is csak úgy, hogy a gyufaszálat belemártom a sósavba és akkor ráteszem a tyúkszemre. *
