Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben
NÉPRAJZ 343 165. Szent Mihálykor telt az ideje a béresnek, a kocsisnak, éves cselédnek. 166. Halottak napja előtt való vacsoránál, amit a halottaknak szántunk, nem sokat szántunk nekik, mert hát csak olyan névleges volt abban az időben is, azt nem eldobtuk, hanem tűzbe dobtuk : legyen érte hála a Jóistennek, legyen nektek is — ilyesmiket mondtak. 167. Oroszországban, mikor fogoly voltam, ott láttam, hogy halottak napján rengeteg ennivalót visznek ki minden sírhoz. Megjegyzem, hogy tavasszal van a halottak napja, nem akkor, mikor minálunk. Rengeteg ennivalót vittek és ott a sírnál elosztották a szegények között. 168. Márton napi ludat kell vágni és a lúdnak a csontjából valamit a lányok ki tudnak olvasni. A mellcsontba, ahol van az a kétágú villa, azt eltörik és hogyha így törik, akkor így lesz, ha amúgy, akkor jön kérő. 169. Hogyha olyan komor idő volt Erzsébet nap előtt egy-két nappal, akkor hallottam, hogy mondták: Hej, Erzsébet megrázza a pöndölt! Ez alatt úgy értsd, hogy hó lesz. 170. András napján az eladó lánynak egy szennyes gatyát kell akár az apjáé, akár a bátyjáé, a feje alá tenni és megálmodja, hogy ki veszi el. 171. Nagyon sokszor előfordult, hogy korán beköszöntött a tél. „Hát Miklós megrázta a szakállát!" 172. Miklós napján lehetőleg egy kis cukrot kaptak a gyerekek, de nem ám mint most! Ilyen fütyülő cukrot, ami sípolt, fújtam, fújtam, s el is olvadt a számban. 173. A Luca-széket, tizenhárom nap alatt kész a Luca-széke, mire kész lett, következik Karácsony éje, elviszem a templomba, az éjféli misére és meglátom, hogy az ördög a baloldali harmadik ablakban ott van fent és egy nagy-nagy bivalybőr van a kezében és kréta. Akkor lenéz az ablakból és sorba veszi a fehércselédeket, aztán vigyorog és a legkurvábbakat felírja. A legnagyobb ringyó legfelülre kerül. 174. Luca napján anyám betette a pogácsát. A hamut feltolta, az izzó parazsat, amennyire a pernyevonóval fel tudta tolni. Egy nagy tepsi pogácsát, mert ekkora pogácsákat sütött anyám, mindbe beletett egy-egy tollat, úgy, ahogy következtünk, öreganyámé volt az első, aztán apám, aztán mi gyerekek következtünk. Én leghátul voltam. A szülém kicserélte a tollat az én pogácsámról, de aztán tetten érték szegényt. Az volt a hiedelem, akinek legjobban elég a tolla, az hal meg legelőször. 175. Nálunk Karácsony szent napján nem volt szabad tüzet rakni. Az ételt a kemencében kellett megmelegíteni, mert fűteni úgyis kellett. De a katlan alá, vagy a lábas alá nem volt szabad tüzet rakni. 176. Volt még egy mise, a hajnali mise, amit pásztorok miséjének hívtak. Éjfélkor is volt mise, de volt hajnali mise is, négy órakor, ez a pásztorok miséje volt. A pásztorok nem mentek el az éjféli misére, hanem elmentek a pásztorok miséjére. A halászok mind ott voltak a pásztorok miséjén. A pásztorok miséjére a legpogányabb pásztorok is elmentek. Volt olyan, aki könnyebben hagyta az Úristennel való cimboráskodást, és azok úgy el-elmaradoztak, de a pásztorok miséjére azok is elmentek. 177. A karácsonyi morzsát összerakták és azt elrakták egészen Húshagyó keddig. Húshagyó kedd után, mikor a tavaszi árpát vetették, abba keverték bele a maradék morzsát. 178. Aprószentek napján szentelt virgáccsal megverték a gyerekeket, hogy betegek ne legyenek. 179. Az apró virgáccsal, de lehetőleg szentelt virgáccsal a gyerekeket megverték, de nem úgy, hogy csontjuk törjön. Ez olyan nyírfaágacskákból volt összekötve, lehetőleg piros szallagocskával és elvitték a templomba, megszentelte a pap, és azzal verték meg a gyerekeket. Ez arról volt jó, hogy a ragályos betegségek, torokgyík, hagymáz, ilyen gyerekbetegség elkerülje az apróságokat. 180. Ólmot öntöttek, egy rossz kanálba ólmot tettek, a tűzön megolvasztották, majd egy bögre vízbe hírtelen beleöntötték. Amit mutatott az ólom, hát valamit kisütöttek belőle a lányok. 181. Az biztos, hogy se hétfőn, se szerdán, se pénteken nem tartottak lakodalmast, mert ezek nem vígságra való napok.
