Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

344 BOSNYÁK S.: ALPÁR NÉPHITE . .. 182. A péntek szerencsétlen nâp, de a szerda is szerencsétlen, meg a hétfő is. A keddet tartják, a csütörtököt meg a szombatot szerencsés napoknak. Sehova se indulhat a legény hétfőn, vagy szerdán, vagy pénteken, hanem legjobb elmenni kedden, vagy csütörtökön a leányhoz. 183. Pénteken az asszonyok nem sütöttek kenyeret. Pénteken nem sütöttek, ha fene fenét evett is. 184. Szombaton mindig ki kell sütni a Napnak, ha többre nem, tíz percre, metLaz égiek akkor mossák ki, az égi angyalok a Boldogságos Szűz felügyeletével az égi ágyneműket, és akkor ki kell sütnie a Napnak. 185. A lányhozjárás ideje a szombat volt, meg a vasárnap, kedd, csütörtök, de elég, ha egyszer elmegy, illetve szombaton este, meg vasárnap délután, ezen a két napon. IV. Orvos/ás 186. Nálunk ilyen beszédeket lehetett hallani: Te, hallottad, hogy az öreg Gyovaival mit történt? — Nem én. — Hát már a harmadik hete fekszik, aztán lemondott róla az orvos, hogy hát hagyják kentek meghalni, úgysem lesz ebből már semmi sem. Aztán ángyó elment az öreg Kucoránéhoz, az meg mindjárt ráolvasott, aztán már délután felült, aztán a pipáját kérte. 187. Amíg ott időzik az öregasszony, vagy a ráolvasó, addig a szatyorját megtömik neki minden jóval. Úgy tesz, hogy nem is veszi észre, mikor haza indul. Ha nagyon bíznak a javasban, előfordul, hogy egész hízott kacsa, vagy hízott liba, sőt egy választási malac is belekerül a szatyorjába. — Nene, hát ez meg itten?, mondja ártatlan arccal, ha nehéz, vagy ha a malac sír. — Hát itt csavargott ez a malac, aztán nem tudjuk, hogy mit csináljunk vele, hát odatettük, hátha tudja használni ángyó. 188. „Nem fogadok el galambom semmit sem, én még sose kértem senkitől semmit." 189. A javasok a koporsószöget és a kígyógerincet csak azért főzték bele, hogy nagyobb feneket kerítsenek a tudományuknak. 190. A szentkúti víz — az gyógyít, de csak úgy gyógyít, hogy hiszi az ember, hogy gyógyul. Szentkút Kiskunfélegyházához kilenc kilóméterre van. Az Alföldön a leghíresebb, vetekedett a radnai búcsúval, ahová eljártak mitőlünk is és mindig hét-nyolc nap alatt értek oda gyalog, mert búcsúra kocsival menni csúnya dolog, csak a hivalkodó gazdagok mennek kocsival. Oda gyalog kell elmenni és szenvedni. A templomba már úgy illő, hogy térdepelve menjenek be. * 191 . Agybavi^elés. Ha ágybavizelt a gyerek nagyobbacska korában, kaszalevet öntöttek rá a tokmányból. Ha nem volt a tokmányban, kiszáradt, és ha olyan idő volt, hogy nem jutottak hozzá ahhoz a kőhöz, mert az a kaszakő minden fűnek az erejét összeszedte. A kaszát feltartották és ráöntötték a kaszára a langyos vizet és akkor a gyerek fejére. A gyerek felfelé akart nézni, akkor ott kellett lenni az édesanyjának, hogy megfogja a fejét, hogy ne nézzen fel. Pont ide a feje tetejére öntötték. A kasza fokánál van olyan kis mélyedés, hogy azon végigszaladjon a víz, a gyerek fejére menjen. 192. Álmatlanság. Mifelénk erre megvolt a szörnyű gyógyszer: mákhajat főztek az álmatlannak és attól éjjel-nappal aludt. Sajnos gyerekkoromban nég nagyon csinálták, de csak olyan helyen, ahol örökké sírós gyerek volt, mert kapálni kellett, főzni is kellett, ezt is csinálni, azt is, mit csináljon? Mákhajfőzetet itatott a gyerekkel. 193. Anyajegy. Egy asszony kisfiának akkora barna folt volt a bal orcáján, mint egy galambtojás. Azt mondták, hogy mikor viselős volt az anyja, rothadt almát vágtak hozzá, attól lett olyan. A gyerek arcán attól lett az anyajegy. 194. Csonttörés, összeillesztették és a léc közé téve, ha még volt, kukoricacsuhét tettek, de a csumánál levő vastagabb részt ollóval ledarabolták, hogy az puha legyen és dohányzsineggel áthurkolták.