Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Alpár néphite Kádár Lajos emlékeiben

NÉPRAJZ 337 mindig akar valami szívességet tenni. Aztán utóbb már nem tudta, hogy mit csináljon. Aztán az egyszeri szegény asszony szőrt húzott a lába közül, egy szál szőrt, és azt mondja: Na, hallod-e, néz­zed már, ezt a szőrt igazítsd ki, de olyan egyenesre, mint a szög. Elviszi az ördög, aztán egész nap próbálgatja, nyálazza, húzogatja, de mindig, annál bodrosabb lesz. Aztán a harmadik hajnalban reggel azt mondja a szegényember az asszonynak: Te, nézd meg, itt van-e még az ördög? Az este még lent ette a fene a pincében, ott sodrogatta. Hát nem találták, hűlt helye volt, megszökött az ördög. Nem tudta kiegyenesíteni. ördög 111. Plútó a főördög, ő az ördögök királya. 112. Az ördög fél a tükörtől. Patkányos ember 113. Én tudok olyan embert, aki a patkányokat el tudta küldeni, de csak emlékszem, hogy be­szélték előttem, hogy Alpáron van egy nagy-nagy földvár, de olyan nagy borospincék vannak, hogy a lovaskocsi beállhatott és ott a nagyobb gazdáknak a borospincéi voltak. Ott egyszer elsza­porodtak nagyon a patkányok, úgyhogy kifúrták a hordót is, kirágták és elfolyt a bor. Aztán nem tudom honnan hoztak egy tudós embert, aki el tudta küldeni a patkányokat. Lehet, hogy ez valami szagot csinált, csak elég az eléghez, hogy az elküldte a patkányokat. Erről beszélt a két falu, Tisza­újfalu meg Alpár. Scent 114. Dömötör a juhászok védőszentje. Láttam is egy ilyen Dömötör szobrot, amit egy juhász­ember faragott, gyerekkoromban. Egy olyan alak, aztán ráírva, hogy: Szent Dömötör. Streut ember 115. Valósággal igaz volt, hogy édesanyánk így panaszkodott apámnak: Nem aludtam az éjsza­ka, megint öreganyátokkal vergődtem álmomban. — Hát anyó, azt mondja apám, ne téblábold el az időt, beszéljetek össze a többi asszonyokkal, mert van itt úgy is egy csomó, aki szeretne elmenni a léleklátóhoz Csépára, Dékány Mihályhoz. Engem is elvittek. Ó, hogy féltem, azt hittem, hogy néhai öreganyámmal szemtől szembe kerülök. Volt ott egy nagy feketére festett fafeszület a két ablak között a lélektlátónál. És a két ablak be volt sötétítve. Volt ott egy imazsámoly is, ott szabta ki a penitenciát. Hát rájöttem én, hogy a fuvarosokkal összejátszott, mert minden környéknek megvolt a maga fuvarosa, akik a szent emberhez jártak. A kocsisok összejátszottak vele. — Asz­szonyok, faljatok valamit, mondta a kocsisunk, mert hajnalban indultunk, aztán én meg addig meg­tudom, hogy mikor kerül ránk a sor. Na ezeknek az együgyű asszonyoknak nem jutott eszükbe, hogy biztos mondta a kocsis a szent embernek : Az a fekete kendős, az a lánya és a gyerekei után érdeklődik. Az az édesanyja után puhatolódzik. Aztán jött a kocsis, tényleg nem volt bent egy perc­nél tovább. Hát, azt mondja a szent ember, hogy már régóta várta az anyámat. A papok meg azért nem ágáltak, mert leginkább szagos misével békítette ki a másvilágiakat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom