Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Helytörténet - Szabó Zoltán: Kecskeméti céhek vallási vitái a 18. században

HELYTÖRTÉNET 153 A szűcscéh katolikus mesterei 1765-ben a Vármegyéhez fordultak panasszal. A református mesterek felidézték az 1724. évi megegyezést, amely szerint lelkiismeretük ellen való szertartásokra nem fogják kötelezni őket, s remélték, hogy az addigi háborítatlanság tovább erősíti a békességet. Gazdaságilag súlyos következményekkel jár a pénzbeli fizetésre való erőltetés, illetve a bírság meg nem fizetése esetén alkalmazott zálogolás. Ha a katolikus vallási előírásokat nem teljesítő mestereket büntetik, nem kapnak legényeket, legények nélkül pedig a mesterséget sem lehet folytatni. Ebben az esetben viszont a helyiek drágán tudják árulni a portékát, a lakosok egy része a királyi városokban lesz kénytelen vásárolni, aminek az a következménye, hogy mindannyian elszegényednek. Ráadásul „nem annyira Mesterségbül; mint Gazdaságbul" élnek.

10 Az 1773—1775. években az Ürnapi processiótól és miséktől való távolmaradásért sorra büntették a mestereket. Mivel a kiszabott büntetéseket a legtöbb esetben nem tudták az érintettek megfizetni, zálog szedésére került sor. Az erőszakkal összegyűjtött zálogtárgyakat később ,,kóty-vetyén" értékesítették, az esetleg visszajáró pénzt visszaadták annak, akit megilletett. 1775. május 5-én pl. Melcher János céhmester és még néhány polgár, valamint a lakatos Nagy András sorban felkeresték a szabómestereket. Lakatosra azéri- volt szükség, hogy a ládákat „lakatos kultsal fel nyitná". Ha nem találtak zálogolásra alkalmas tárgyat, akkor került sor erre. Sok esetben nem volt 4 forintot érő zálogtárgy, így felnyitották Sumi István „thékáját", Molnár Pál ládáját, Csete Gergely „almáriomját", Pesti Sándornak a nyakából húzták le a mentéjét. Dékány Mihály, Bánó János, Szekeres András commissáriusok mindig 4 forintnál többet érő zálogtárgyakat vétettek el. Hasonló zálogolási eljárásra került sor 45 csizmadiánál, ahol Szekeres András két bakterral volt a helyszínen, valamint 11 kovácsnál.

11 A csizmadia m esterektől ezekben az években elvett zálogtárgyakat nézve, szembeötlő, hogy többnyire mente, dolmány, csizma, szoknya szerepelnek. Ritkábban paplan, öv, köpönyeg és előfordul ezüstgombos mente, süveg. Legényt csak néhány esetben említenek, de Nagy Andrásnak két legényét is megbírságolták.

12 A kovácsmesterektől mesterségük folytatásához, gyakorlásához szükséges munkaeszközöket zálogoltak: 2—3 forintokat érő köszörűkövet, szántó vasat, szarvas üllőt, nagy pörölyt, verőt. Volt még puska, süveg s a legértékesebb, a 6 forintot érő pálinka főző üst tető. Másik alkalommal selyem övet vettek zálogba, amely 7 forintot ért.

13 10 REL 12/1953 E XII/5 11 REL 12/1953 E XII/8 12 OL AM Com. Pest. Fase. 25. Lad. D. 32. es. 67. és 133. p. valamint REL 12/1953 E XII/8 13 OL AM Com. Pest. Fase. 25. Lad. D. 32. es. 121—122. p. és 128. p., valamint REL 12/1953 E XII/8