Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

Az árkolt-bütykös ornamentika a Középső-Bronzkor 3. fokozatában terjed el a Spirálbütykös-Kerámia csoportjainál, akkor kerül rá a Vatya-kultúrába Hatvan-örökségként jutott svéd-sisak alakú tálakra.

136 Kronológiai szempontból fontosak a Vatya-III. dísztálak kelebiai előfordulásai, Kelebián ugyanis a legkésőbbi sírokban (9, 23, 30, 31. sír)

137 olyan változatokat találtak, amelyek Alpáron a legrégibbek s legegyszerűbbek. A kelebiaiakkal egykorúak a baksi „kelebiai típusú" árkoltbütyök díszes tálak.

138 A Vatya-III. temetőkben előforduló néhány merészebb díszítésű tál akkoriban közvetlen Gyulavarsánd-eredetű volt (Cegléd-Öreghegy)

139

, elég e tekintetben összevetni őket a névadó telep és Békés-Várdomb dísztálaival.

140 A Gyulavarsánd-kultúrában egyébként a svéd-sisak forma szintén korábbi, Ottomány— Hatvan örökség. Dísztáljaink hiteles Koszider-kori változatait meglepően nagy számban ismerjük Dunaújváros-Kosziderpadlás zárt gödörleleteiből (1957), egy ép példányt és 6—7 nagyobb töredéket. Ugyanott a telepet körülvevő urnatemetőben sorozatosan előfordulnak koszideri bronzokat is tartalmazó, vagy Rákospalota-típusú kancsókkal kísért urnák borítótáljaként.

141 Sokszorosan körülárkolt, az árkolás külső szegélyén pontsorral keretezett típusuk nemcsak Dunaújvárosból ismert. Tószegen a régi szórványokon

142 valamint az állandó kiállítások miatt azonosíthatatlanná vált ép tálakon

143 túlmenően, az 1909. évi ásatás II/lc és Il/lb 136 Mittlere Bronzezeit 30. t. 11 (Tiszaug-Kisrétpart), 32. t. 1. (Új hártyán-Vatya), 45. t. 1 (Cegléd-Öreghegy), 45. t. 9 (Pereg). 137 Mittlere Bronzezeit 65. t. 5, 8, 66. t. 5, 8. 138 GOLDMAN-SZÉNÁSZ

KY i. m. 2. kép 4-5, - ők nevezik „kelebiai" típusnak, kétségtelenül helyesen. 139 Mittlere Bronzezeit 43. t. 2. 140 Mittlere Bronzezeit 139. t. 1—2. típusok, továbbá BANNER, J.-BONA, L, Mittelbronzezeitliche Teil-Siedlung bei Békés. Fontes ArchHung. Budapest 1974, II. rész, I. t. 2. 141 Saját jegyzeteim szerint a 96, 503, 561, 563, 579, 584, 617, 631, 632, 639, 664, 754, 784, 1109, 1114, 1119, 1129, 1134, 1142, A. 293 és az az 1953-ban általam kiásott D.I. urnasírokban, — a Vatya III. és Vatya-Koszider típusok elkülönülése azonban a jegyzetekből nem mindig derül ki. 142 BANNER-BÓNA-MÁRTON i. m. II. rész. 6. kép 3, 4, 8, 14. 143 A MNM 171/1909, 179. számú szépséges, ép példánya kivételével a többieket újraleltározták s emiatt jelen pillanatban nem köthetők ásatási rétegekhez. E szórvánnyá tett tószegi bütyökdíszes tálakat együtt közlöm: BÓNA L, Tószeg-Laposhalom i. m. 92 — 93, a 17 — 19. képeken, ahol is a feliratok némileg összekeveredtek. A 17. számú fogásaiban, az 1911. évi ásatás 1/1 A3, 1/3 C3 és III/l E3 fogásaiban, az 1912. évi ásatás II/2d, Ill/d fogásaiban a telep késői, felső szintjeiben, 1927-ben a IV. stratumban, 1948-ban a 2. és 3. ásónyomban („b" és „c" nívók)

144 kerültek elő spirálbütykös dísztál töredékek. Egy részük már a Vatya-III.—Füzesabony-C •—Szőreg 4—5. korszakban biztosan használatban volt, minden más lelőhelyet felülmúló gyakoriságuk arra mutat, hogy egyik kialakulási és gyártási központjuk éppen Tószeg lehetett. A későbbiek során az egyetlen díszedény típus, amely a Koszideri-korszakban a Vatya-kultúra egész egykori területén elterjed és jellemző. Bütyökdíszes tálformánk alacsony (nem üreges!) talpas változata a Bodrogszerdahely-csoportnak is vezető edényformája.

145 A Tisza mentén Szabolcstól

145a (18. kép) és Bodrogkeresztúrtól

146 lefelé terjedt el a bodrogszerdahelyi változat. Egyeken a legkorábbi Proto-Egyek fázisban találkozunk vele,

147 a Tiszántúlon a Körös-Berettyó-Er vidéken pedig a Hajdúbagos-csoport dísztálja lesz.

148 Hasonlók az ún. Ottomány/Otomani III. fokozat dísztáljai is.

149 nem Koszideri-, hanem Késő-Hatvan vagy Hatvan — Füzesabony-stílusú és -korú. Az Egyesült Államok gyűjteményeibe került épre kiegészíthető tószegi bütykös dísztálakat FOLTINY S. The Hungarian Archaeological Collection of the American Museum of Natural History in New York. Bloomington 1969, 32, 7. t. 7 és UŐ, Tószeg Pottery at the Peabody Museum i. m. 28, 2. kép 5. közölte. Végül 2 db épre kiegészített példány van a cambridgei University Museumban. 144 MOZSOLICS A., Ausgrabungen in Tószeg i. m. II. t. 3, III. t. 12-13. 145 poLLA, В., Birituelle füzesabonyer Begräbnisstätte i. m. VIL t. 3, IX. t. 3, XL t. 3, 6, XIII. t. 3, XVII. t. 6, XXVII. t. 3, XXX. t. 4, XXXI. t. 6. 145a JÓSA A., MKÉRT VIII. 1914, 204—205. 146 MNM 45/1929 es 48/1929 együttese. A tálhoz v. ö. 90. j. 147 Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. Jósa András litografált kézirata 1906, II. 53/1906. 148 KOVÁCS T., A hajdúbagosi bronzkori temető i. m. 27 skk, 1. kép 14; 2. kép 2; 3. kép 9; 4. kép 17 = Hajdúbagos, ide tartozik még néhány szétmállott, megsemmisült példány is, valamint uo. 9. kép 10 = Debrecen-Bellegelő. 149 ORDENTLICH, L, Dacia VIII, 1963, 115 skk, 14-15. kép, BADER, T., Epoca bronzului i. m. XXV. t. 12-14, a legszebb késői gyűjteményt mégis Nagyvárad-Szálkáról közölte EMŐDI, L, Crisia IX, 1979, 735 skk, 1. kép 1-2; 2. kép 1-2; 3. kép. V. ö. a kérdést KEMENCZEI T., Adatok a Kárpát-medencei halomsíros kultúra vándorlásának kérdéséhez — Beiträge zur Wanderung der Hügelgräberkultur im Karpatenbecken. ArchÉrt 95, 1968, 164 skk összefoglaló megállapításaival. — Az azonos stílusú dísztálak elterjedése rokon alapokon keletkezett, később szétváló, mégis közel egykorú csoportokra utal. 79