Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
Lencse (Lens culinaris Medïk ) Az árpa és a búza fajokon kívül a tiszaalpári lakótelepről számos, fehérjében gazdag növény magja is felszínre került. Közülük, gyakoriságát tekintve, első a lencse. Származásának fő területe Elő-Ázsia országai. A neolitikum korai időszakában, a gabonafélék útvonalát követve — azokkal együtt —, innen jutott el nyugatra, északnyugatra. Délnyugat Ázsia, Egyiptom, a Eöldközi-tenger vidékén még jelenleg is a legfontosabb emberi táplálkozásra alkalmas növény. A neolitikum korai időszakából magját megtalálták Jarmóban, Törökország délkeleti részén fekvő Cayönü-ben. 30 Ugyancsak korai időszakból származó maradványai vannak Bulgáriából 31 , Jugoszláviából. 32 A hozzánk közeleső Száva-parton fekvő Gomolava-i település neolitikus rétegéből is került elő lencse, így elterjedése fokozatosan nyomon követhető a Kárpátmedence felé. Hazánkban a legkorábbi lencse magja Dévaványáról a neolitikum középső szakaszából származik 33 , itt a cereálék között szórványként jelent meg. A bronzkorszakban előfordulása már gyakoribb, de egyik lakótelepről sem került elő a tiszaalpárihoz hasonó mennyiségben. Ennek oka esetenként a magvak alakja, rendkívül kis mérete is lehetett, amelyek kevésbé ellenállva a talajnedvességnek, feltárás előtt szétporladtak. Ez a feltételezés azonban nem csökkenti a lencse táplálkozásban betöltött jelentőségét a tiszaalpári lakótelepen. Magját a vizsgált Időpontok mintegy 70%-án, 29 helyen találtuk, közöttük 8 esetben számottevő menynyiségben. Az 1974—75/A L— II. G/II. sz. leletben tiszta állományban néhány egyéb, szórványként jelen levő gabonával, míg a lakótelep többi részéről a búza és árpafajokkal együtt került elő. Mennyiségüket tekintve ezeken a helyeken talált növények között arányuk közel 50% volt. A magvak általában kisebb felületi sérüléstől eltekintve jó állapotban maradtak meg, nagyságuk átmérőjüket figyelembevéve a lelőhelyek 80%-án 2,7- 3,0 mm között változott. A Kárpát-medence területén korábban feltárt őskori telepekről származó len30 VAN ZEIST, W.: a 4. jegyzetben i. m. 11., 17. 31 HOPF, M.: a 11. jegyzetben i. m. 42. 32 VAN ZEIST, W.: a 28. jegyzetben i. m. 316., 321. 33 P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.: a 9. jegyzetben i, m. 24. cse mérete sem tér el ezektől és hasonló nagyságú magvakat találtak Európa más korai lakótelepein is. 34 így valószínű, hogy a növénytermesztés korai időszakában a lencse aprószemű változata (var. microsperma Baumg.) terjedt el Európa lakótelepein. A Tiszaalpáron élő népesség a lencsét bizonyára együtt termesztette a gabonafélékkel, de az 1974—75/A. I.— IL, G/II. Időpontról előkerült tiszta állományú lencse nem zárja ki azt a feltevést sem, hogy hüvelyét összegyűjtve, magját „cséplés" után keverték a gabona közé, vagy azt egyéb módon hasznosították. A darált lencse magjának kenyérgabonához keverése nem ismeretlen. Helyenként ma is harmad-negyed súlynyi résszel szaporítják vele az árpát. 35 Szegletes lednek (Lathjrus sativus L.) A tiszaalpári lakótelepen másik, növényi fehérjét tartalmazó növény a szegletes lednek volt. A növény magja 13 Időpontról került felszínre, közülük 6 esetben főnövényként, míg a többi helyen szórványként az árpa és a búza között találtuk. A növény származásáról a botanikusok véleménye megoszlik. De Candolle még a század elején a lednek őshazájának a Kaukázustól és a Kaspi-tengertől délre, India északi részéig elterjedő területet tartotta. Vavilov a Földközi-tenger környékét másodlagos centrumnak tekintve, Afganisztánt és Észak Indiát tekinti a lednek elsődleges kiindulási helyének. Mansfeld — az utóbbi a legelfogadottabb állítás — szerint a vadon nem ismeretes növény Elő-Ázsiábó! származik a Lathyrus cicera fajból. 36 Magját a régészeti ásatásoknál szintén a korai időszakban megtalálták. Jarmóban i. e. VII. évezredből kismagvú változata került elő. Hasonló típusú magokat találtak Trója neolitikus rétegében, Palesztinában. 37 Bulgáriában, Sliven mellett az Azmaska Mogila-i telep neolitikus korú rétegéből számoltak be előfordulásáról 38 , de a régészeti feltárások növényi leleteit figyelembevéve, összességében mégis kevés adatunk van a növény termesztéséről. 34 RENFREW, J M.: Palaeoethnobotany. London, 1973. 115. 35 Mezőgazdasági Lexikon. 36 KÁRPÁTI L-VEZEKÉNYI E.: A szegleteslednek. Magyarország Kultúrflórája III. köt. 16. füzet. Bp. 1967. 7-8. 37 JANUSEVICS, Z. V: a 4. jegyzetben i. m. 176. 38 RENFREW, J. M. : Carbonized Seeds from Anza. Monumenta Archaeologica vol. I. Neolitic Macedonia. U.C.L.A. 1976. 299-312. 151
