Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
A Kárpát-medence területére a lednek valószínű a gabonafélékkel együtt a Balkánon keresztül jutott el. Legkorábbi maradványa, a neolitikumból Battonya-Parázstanya régészeti ásatásnál került elő. 39 A bronzkorszak réteghez nem köthető időszakából Tószeg-Laposhalom-i lakótelepről ismerünk adatokat, ezeken kívül azonban csak a fiatalabb időszakból van tudomásunk a növény jelenlétéről. A Kárpát-medence területén eddig feltárt lednekmagvak formájában és méretében a lencséhez hasonlóan nincs eltérés. Úgy a tiszaalpári, mint a jóval koraibb Battonya-i neolitikus korú lednek a termesztett lednek kismagvú változatához tartozik, formáját a legutóbbi időkig megtartotta. A ma termesztett magvaktól a tiszaalpári magvak annyiban különböznek (LXXXIII. 5), hogy a baltafej alakú, lekerekített oldalú, vagy a kissé négyszögletes kiképzésű magvak oldalélei inkább lekerekítettek mint élesek, kevéssé laposak, hosszúságuk és szélességük között kisebb a különbség. A szegletes lednek előfordulási körülménye azonban mindkét helyen eltér a lencsétől. Amíg a lencse magja gyakran a búzával, árpával együtt, mintegy emberi táplálkozásra előkészítve került elő, addig a szegletes lednek, a közöttük talált néhány gabonaszemet figyelmen kívül hagyva a legnagyobb mennyiséget kitevő hat Időponton tiszta állományú volt. Battonyán a gabonaféléktől szintén elkülönítve találták meg. Ez a körülmény valószínű a lednek magjának toxikus tulajdonságaival függ össze. A farmakológiai kutatások eredményeként ma már ismertek azok a kémiai vegyületek, amelyek az érett magvak hoszszabb ideig tartó egyoldalú fogyasztása esetén úgy az emberi, mint az állati szervezetre károsan hatnak. 40 Ezt valószínű a korai időszakban is tudták. Lehetséges, hogy táplálékként való felhasználás előtt ezért vízzel áztatták, esetleg pörkölték, s csak ezt követően keverték a gabonafélék közé. A lencséhez viszonyítva előfordulásának gyakoriságában is eltérés tapasztalható. Amíg az előbbit minden szintben megtalálták, addig a szegletes lednek a 2. szintből teljesen hiányzik. 39 Feldolgozatlan növényi lelet a neolitikumból. A gabonától elkülönítve tiszta állományban találták. Ásató régész Szénánszky J. 1978. 40 KÁRPÁTI I.-VEZEKÉNYI E.: a 36. jegyzetben i. m. 47-53. Л mezei borsó (Pistim sativum L. ssp. arvense) A tiszaalpári lakótelepen a fehérjetartalmú magvak közül a borsót találtuk legkisebb mennyiségben. Számuk 12 esetben 1—14 között változott, egyedül a 1974—75/Y— III. sz. lelőhelyen képezte egyharmadát a búza—árpa—lencséből álló mintegy 130 g-nyi termésmaradványnak. Legutóbbi kutatások szerint a termesztett borsó növény a P. elatius és a P. arvense (speciosum) spontán kereszteződéséből alakult ki. A növény az előzőekben ismertetett gabonafélékkel együtt vett részt a nagy vándorlásban, a „termékeny félhold" vidékéről, nyugat-északnyugat felé, az európai kontinensre, s a lencséhez hasonlóan számos őskori településen a búza—árpa kísérőnövényeként találták. 41 A Kárpát-medence területén legkorábbi maradványa a neolitikum késői időszakából, a Berettyóújfalu-Szilhalom településről származik. 42 Ezen kívül a korai időszakból nem ismerünk újabb leletet. A bronzkorszakban a leletek száma megnövekedett, ebben az időszakban a szomszédos szlovákiai ásatásoknál is együtt került elő a gabonával, korábbi neolitikus korú borsóleletről innen ugyancsak nincs tudomásunk. 43 A tiszaalpári magvak többsége gömbölyű, sima héjú, jóval kisebb számban fordult elő közöttük a kissé szögletes cukorborsóra jellemző, ráncos típus. Aléretük 3,1—4,2 mm között változott, valamivél kisebbek a Berettyóújfalu-i neolitikus korú magvaktól. Az eddig feltárt kisszámú lelet alapján valószínű, hogy a lakótelepen előforduló borsó nem volt egységes. A borsómagvak mérete közötti eltéréseket Renfrew az Elő-Ázsia-i és a Balkán félszigetről származó különböző korú magvak összehasonlításánál már korábban tapasztalta. Az általa vizsgált borsók közül legnagyobb méretűek a jerikói, legidősebb lakótelepről felszínre került magvak voltak, miig a fiatalabb neolitikus és bronzkoriak nem érték el azok méretének átlagát. 44 Szimszkaja 45 a Kaukázuson túli mai 41 RENFREW, J. M.: a 34. jegyzetben i. m. 110-112. 42 P. HARTYÁNYI B.-SZ.MÁTHÉ M. : i. m. 29. jegyzetben 110-111. 43 HÁINALOVÁ, É.: a 11. jegyzetben i. m. 231. 44 RENFREW, J. M.: a 34. jegyzetben i. m. 112. 45 SZINSZKAJA, E. N. : Isztoricseszkaja geográfia kultúrnoj florü. Leningrád. 1969. 152
