Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
korát idéző leletek (I. t. 1—4; LI. t. 9), 6 bögre és egy korsó, valószínűleg egy-két telepgödörből származhatnak, az ép vagy majdnem ép kis kancsókatbögréket tartalmazó kerek gödrök valamennyi Nagyrév-telepre jellemzők. A kultúra emberének állandó megtelepedésére — a felsorolt párhuzamokkal ellentétben — biztosan nem került sor a fennsíkon. Később szintén átmeneti vagy tanya-szerű telepe lehetett a platón a Középső Bronzkor első felében a KésőHatvan-kultüra emberének. Hiteles lelete csak 1949ben került elő, minden bizonnyal a bronzkori sánc töltelékföldjéből, mivel a telepen nyitott szelvény elég részletesen leírt és jellemzett leletei közt Patay nem említi a feltűnő textildíszes edény töredéket 4 (XXIII. t. 12, XXVI. t. 19). A mai Templomdombon keresendő Hatvan-telepre utalnak az 1889-ben múzeumba került bögrék (I. t. 5—6), az utóbbi mészbetétes, mélyen vésett mintával díszített töredéket Wosinsky, mint a „Zalány vára nevű dombról" származót, fényképen is közölte, máig legjobb párhuzamával, egy „Muhi-pusztán", valójában a névadó Hatvanban talált ép bögrével 5 együtt. 6 A Hatvan-település korszakába tartozik egy S^öreg 2—^-típusú kétfülű kancsó alsó fele, amely 1949-ben a sáncszelvény 3. ásónyomából, tehát felhordott földből került elő (LI. t. 10). Hasonló Perjámos—Szőreg kancsók 7 éppen ettől az időszaktól kezdve gyakran eljutottak Késő-Hatvan 4 Típusához v. ö. KALICZ N., Die Frühbronzezeit in Nordostungarn. Arch. Hung. XLV. Budapest 1968, 85. t. 3,5; 91. t. 10; 104. t. 5 stb. 5 WOSINSKY M., Az őskor mészbetétes díszítésű edényművessége i. m. 47., 76. t. 1; mellette a „Muhi-pusztai" bögrével: 76. t. 2. Az utóbbi lelőhely-megjelölés Wosinsky tévedése, a fülesbögre másik оЫа1адо1 készített egykori fényképfelvételen (HAMPEL J.-BESZÉDES A., Antiquités préhistorique de la Hongrie, Esztergom 1876—1877, XX. t. 11) jól olvasható az edény nyakára ragasztott vignettán a MNM 298, 1876, 27 leltári száma és a „Sperlágh József gyógyszerész a Megváltóhoz, Hatvanban" felirat. Ez a vignetta egy 1945 előtt készült felvételen is rajta van a bögre nyakán. Hatvanon belüli közelebbi lelőhelyét a MNM leltárkönyve nem tünteti fel. A közöletlen muhi mészbetétes bögre csak 1878-ban került a MNM-ba. 6 Típusukhoz v. ö. KALICZ N. i. m. 66. t. 6; 100. t. 10; 111. t. 4 — legjobb azonban a közeli Bökény-Mindszentről származó egyik bögre: MNM 75, 1881 (közöletlen), illetve a másik típushoz KALICZ N., i. m. 92. t. 10, — amely azonos Wosinsky „Muhi-pusztai" bögréjével. 7 Típusához v. ö. BÓNA L, Die Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen, Arch. Hung IL. Bpest 1975, 103. t. 8; 105. t. 11; 106. t. 14; 108. t. 8; 109. t. 6; HO. t. 15, — a munkát a továbbiakban Mittlere Bronzezeit-пек idézem, telepekre, Tószegre 8 , Szihalomra 9 , Tarnamérára 10 nem szólva az Alpárhoz közeli Szele vényről. 11 Nincs jele, hogy a Késő-Hatvan telepesek megérnék Alpáron a Vatya-kultúra népének megjelenését. A Vatya II. fázisban, illetve a III. fázis elején zajló kelet—délkeleti irányú Vatya-terjeszkedés hatására valószínűleg elhagyták az alpári fennsíkot, és a Tisza túlsó partjára, a Tiszazugba húzódtak, ahonnan a Hatvan-kultúra legkésőbbi leleteit ismerjük. Egyébként — mint meglátjuk — arra sincs biztos adat, hogy a Vatya III. időszak folyamán megtelepült volna a kultúra embere a platón. Hirtelen, tömeges megjelenése a Dunántúlon bekövetkezett erőszakos változások (a Gáta-csoport pusztulása, a Mészbetétes Edények Kultúrája északi csoportjának menekülése) következménye volt. b) Л Vatya-Kos^ider kultúrfávys népének telepe a Várdombon Márton Lajos megfigyelése óta tudjuk, hogy Alpár—Várdomb a Tisza-menti többrétegű telepek családjába tartozik, sőt azt is, hogy nemcsak a település szerkezete és módja, hanem leleteinek bizonyos csoportja is rokonságban van klasszikus teli-telepünkkel, Tószeggel. 1938 óta azt is megtudtuk, hogy az alpári telep általánosságban véve a Vatya-kultúrába tartozott, Patay 1949. évi ásatása során pedig kiderült, hogy a Várdomb a Késő-Vatya időszakban volt lakott, amikor is a belsejében fekvő települést földsáncra emelt erődítés vette körül. Azzal kapcsolatban, hogy az alpári vár és települése a Késő-Vatya kultúra melyik korszakából származik, az 1960-as évek végén csendes vita alakult ki. Bandi Gábor és Kovács Tibor a középső bronzkor utolsó korszakába tartozó „késő vatyai" várrendrendszer egykorú tagjaként vették számba AlpárVárdombot 12 , míg a Vatya-kultúra középső bronzkori III. fázisának összefoglaló méltatásában •— éppen az »BANNER J.-BÓNA I.—MÁRTON I., Die Ausgrabungen von L. Márton in Tószeg. ActaArchHung. 10, 1959, 1 skk, II. rész 2. kép 12, — pontos párhuzam! 9 KALICZ N. i. m. 77. t. 5—6. 10 Uo. 85. t. 1. 11 Uo. 109. t. 15. 12 ArchÉrt 96, 1969, 166 és 5. kép illetve uo. 170-171, 1. kép, 24. szám. 63
