Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
1949. évi ásatások leleteinek ismeretében —, nem szerepel az Alpár lelőhely, még a rávonatkozó irodalom sem. 13 A vita — függetlenül attól a koránt sem áthidalhatatlan ellentéttől, hogy a középső bronzkor határát a Vatya HL illetve a Vatya-Koszider időszak végén kell-e meghúzni vagy sem 14 — a leletekre támaszkodó álláspont mellett dőlt el: az 1974—1977. évi ásatások során Alpáron a Vatya-kultúrának a Kos^ider-kors^akba tartozó önálló települése került elő. A Várdomb leletanyaga meglepően egységes. Valamennyi ásatási felületen, az 1—10. ásónyomban, az 1—6. illetve 1—7. ásatási szintekben-rétegekben és a bármikor is ásott gödrökben azonos jellegű „alapkerámia" volt, amelyen belül alig-alig lehet idősebb és fiatalabb változatokat elkülöníteni. A Várdomb sáncai közé tehát egységesnek sejthető lakosság zárkózott be, amely anyagi kultúrájának alapvonásait szívósan megőrizte az erődtelep fennállásának végéig. Ez a lakosság a Vatya-kultúra népéből került ki. Erre mutat mindenekelőtt a telep helyének meg13 Mittlere Bronzezeit 57 — 58, 78. — Szerepel viszont a II. sz. térképmellékleten a Vatya III erődített telepek sorában (név nélkül), ami kétségtelenül az alpári helyzet akkori bizonytalan megítélésének a tükre. 14 E munkában nem szeretném a ,,két" középső bronzkorvitát feleleveníteni, t. i. hogy a Középső Bronzkor a Gáta — Dunántúli Mészbetétes Kerámia — Perjámos (Szőreg) és a klasszikus Spirálbütykös Kerámia (Gyulavarsánd —Füzesabony) csoportok, illetve kultúrák megszűnésével s vele párhuzamosan a Tolnanémedi-KelebiaApa-Hajdúsámson kincshorizonttal végződött-e, avagy sokkal később, a Koszideri-típusú bronzkincsek horizontjával, pontosabban: földbe kerülésével nagyjából egyidőben. A Magyarád/Mad'arovce, — Késő-Vatya — Felsőszőcs/Sucii de Sus — Vattina/Vatin és a Wietenberg kultúrák illetve csoportok szemszögéből nézve az utóbbi álláspont ugyanolyan jól indokolható, mint az előbbi. Bár Felsőszőccsel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az éppúgy a „koszideri korszakban" keletkezett új régészeti jelenség, mint a Szeremle- vagy Bodrogszerdahely-csoportok. A „koszideri középsőbronzkor" főbizonyítékának tekintett „Késő-Vatya-kultúra" (amelyet rendszerint úgy emlegetnek, mint a koszideri-korszak egyik szinkronját és szinonimáját) korántsem töretlenül fejlődik át a tényleges koszideri-korszakba, — nemcsak Rákospalota-típusa/fokozata új, hanem az itt meghatározandó Alpár-típusa/fokozata is. A „klasszikus" Vatya-kultúra élete alaposan felbolydult, nagy telepeken szűnt meg az élet (pl. Bölcske-Vörösgyír) új, erődített telepek keletkeztek (Solymár, Mende, Alpár, Hajós), miközben számos régi, nagy település is fennmaradt. Am nem zökkenő nélkül. Eddig még nem akadt olyan klasszikus középső bronzkori réteges telep a Duna és a Tisza középső folyása mentében, amely a középső bronzkor és a koszideri korszak határán ne égett volna le, vagy legalább ne alakult volna át. A sokat vitatott törést vagy folyamatosságot a legnehezebb az urnatemetőkben megfigyelni, mivel a kataklizmák nem érzékelhetők sem a föld alatt, sem az urnák belsejében. Jó darabig az urnák választása: a tájból kiemelkedő, kitűnő kilátást biztosító, szakadékokkal körülvett lapos löszfennsíkon (v. ö. pl. Dunaújváros—Kosziderpadlás, Baracs— Földvár, Százhalombatta—Földvár 15 , Aba—Belsőbáránd—Bolondvár 16 , Sárbogárd—Cifrabolondvár 17 Vatya-telepeit). A telep mellett a várat ugyanúgy alakították ki, amint az a kultúra dunántúli anyaterületén szokásban volt: a löszfennsík kisebb részét mély árokkal elválasztották a tulajdonképpeni teleptől, majd földsánccal vették körül, amelyre nyilván gerendákból védművet emeltek. Az alpári vár- és telepegyüttes előzményének, egyben mintaképének tekinthető a dunaújvárosi Koszider-padlás és Kosziderasztal, Baracs-Földvár és telepe, Alcsút—Pogányvár „Nagyvár" és „Kisvár", Aba—Belsőbáránd—Bolondvár és telepe, Sárbogárd—Cifrabolondvár és telepe. 18 Mivel a várakat övező bronzkori sánc szakszerű átvágására a felsorolt várak közül eddig csak Alpáron került sor, részletesebb összevetésük egyelőre alig lehetséges. Egy lényeges különbség mégis van formája sem változott, a Vatya-fazekasság a jól bevált „alap"-formakincset nem változtatta meg (urnák, tálak), — miért is változtatta volna meg? — a korszakváltást jelző elemek tehát legfeljebb lassú tendenciaként jelentkeznek. Emiatt bizonytalan ma is a legtöbb „Késő-Vatya" temető keltezése, ám leginkább azért, mivel régi, rosszul megfigyelt, nem dokumentált ásatásokra vagyunk kénytelenek támaszkodni. Újat e kérdésben az 1976 — 1979ben még nem teljesen kiásott, eddig 104 sírós rácalmásgöböljárási temetőtől várunk. Sírjainak túlnyomó többségében nincs nyoma a koszideri-korszak Rákospalotatípusú továbbfejlődésének (ezek a tiszta Vatya III.-kori temetkezések), a Rákospalota-fokozatba eddig csak 11 sír tartozik. Hogyan válnak el egymástól illetve hogyan különülnek el, azt csak a teljesen feltárt temető belső topográfiája fogja megmutatni. — Továbbra sem látom tehát indokoltnak a „Késő-Vatya" fogalomba együtt besorolni a Vatya III. korszakot, amelyet munkám során következetesen igyekezni fogok elkülöníteni a valóban koszideri korú Késő-Vatya-(Rákospalota-Alpár) típustól, és a Vatya-Koszider időszakot. 15 KOVÁCS T., A százhalombattai bronzkori telep — The Bronze Age Settlement at Százhalombatta. ArchÉrt 96, 1969, 161-162, 1. kép. 16 KOVÁCS T., Jelentés az Aba—Belsőbáránd —Bolond váron végzett 1960. évi ásatásról — Report on the Excavations Carried out on the Bolondvár at Aba —Belsőbáránd. Alba Regia 2-3, 1963, 131, 1. kép. NOVÁKI GY., ArchÉrt 79, 1952, 2—8, felmérése és 10. képe nyomán. 17 BANDI G., Előzetes jelentés a Sárbogárd-Cifrabolondváron végzett 1959. évi ásatásról — Vorbericht über die Ausgrabungen des Jahres 1959 in Sárbogárd-Cifrabolondvár. Alba Regia 1, 1960, 149-150, 1. kép NOVÁKI GY., Fejér megye őskori földvárai. ArchÉrt 79, 1952, 8., 5. kép nyomán. 18 NOVÁKI GY., Fejér megye őskori földvárai — Die urzeitliche Erdburgen des Komitats Fejér. ArchÉrt 79 1952, 3. skk felmérései és a 2, 5, 6 és 13. képek alaprajzai. 64
