Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

megfigyeléseket tenni, de az itt tapasztalt jelenségeket később jól be tudtuk illeszteni a szélesebb szelvény­ben megfigyeltek közé. Módszerünk helyesnek bi­zonyult, mert annyira erősen hullámzó és bonyolult rétegsorokat találtunk, hogy azok összefüggését csak vízszintes bontással nem tudtuk volna tisztázni. Az így megismert rétegeket ezután már könnyűszerrel vehettük sorra egymásután, jól elválaszthatóan a felsőket az alsóktól (62) (LX1I. t. 1, LXIII. t. L (63) melléklet). Szorosan tartottuk magunkat a rétegek vonalához, ezért a feltárás, különösen a felső szinte­ken, erősen lejtő síkokban történt. A nyitó árok hosz­sza 13,70, az ehhez csatlakozó szelvény hossza 11, szélessége pedig 3,5 m volt, így a sáncátvágás teljes szélessége 4,60 m volt. A legnagyobb elért mélység, a sánc tetejétől számítva, 5 m volt, amihez még több kisebb akna és fúrás jelentett további mélyítést. 1. réteg (a középkori sánc) A sánc felső részét általában 70—80 cm vastag szürke, porhanyós föld jelentette, felül 14—17 cm vastag humusszal. Ebben régészeti objektum nem volt, csak bronzkori cserepek. Néhány újkori má­zas cserép szerint bolygatottnak tekinthető. Az 1. réteg alsó része már élesen elválik ettől, ez a középkori sánc maradványával azonos (20. kép c). Csak a sánc legmagasabb részén található, 7—7,5 m szélességben, de a sánc belső oldalán a széle nem állapítható meg pontosan. Az a—b és с—d metszet teljesen azonos képet mutatott a középkori sáncról. Alaprajzilag két részre oszlik. A sánc közepére eső ré­sze feltűnően sötét szürke, egységes földből áll, mind­két széle a feltárt 4,60m hosszúságban nagyjából egye­nes vonalban halad (LX. t. 2., LXH. t. 1,VI. mel­léklet a). Középen 70—90, a külső szélén 20—25 cm vastagságot mutatott. Ennek a sötét rétegnek az alja már nem volt ilyen egységes, egyre inkább foltossá, világosabb földdel keveredetté vált. A középkori sánc belső oldal felé eső része élesen elválik az előzőtől, hasonló vastagságú, de világos szürke és sárga réte­gek keveredését mutatja. A középkori sánc töltésének alsó részében sok fa­maradvány került elő, barna fakorhadékok alakjában (LXII. t. 2). Többnyire rövid, 10—15 cm-től 50— 60 cm-ig követhető hosszúságú dorong darabokat találtunk. Ennél hosszabb csak néhány volt, közel 100 cm hosszúságban, a külső oldalon pedig az egyik 180 cm hosszúságot ért el. Szélességük 6—20 cm között váltakozott, de alakjukat, hogy szögletesek (megmunkáltak), vagy a fa természetes alakját mu­tatták-e, nem lehetett megállapítani. A famaradvá­nyok között élesen elválasztható rétegződést nem találtunk, mégis nagyjából két szintben bontottuk ki a szerkezet nyomait. A felső fadarabok, a rostok irányából megállapíthatóan, mind a sáncra merőle­gesen feküdtek, ebben a szintben csak néhány apró töredék volt más irányban. Az alul lévők azonban, amelyek mind a sánc belső oldalán voltak, összevissza hevertek, közöttük semmi szabályosságot nem sike­rült megállapítani. Valamennyi fa a középkori sánc töltésének az alsó 20—30 cm-ében volt. A legalsó fák már a középkori sánc alját jelentik, alattuk közvet­lenül a 2. réteg következett. A famaradványok mindig csak a feltűnően sötét szürke rétegig tartottak, abba nem mentek bele. Egyetlen fa volt utóbbiban, a legalján, amely az a—b metszetben is jól látszik. A leletanyag majdnem kizárólag elég nagy mennyi­ségű bronzkori cserépből áll. Ez azonban nem kor­határozó, mert a sánc földjét nyílván a telep belsejé­ből hányták fel, ez pedig tele van bronzkori cseréppel. A középső, sötét szürke rétegből, a felszín alatt 90 cm-re egy vaslemez töredéke került elő. Még egy erősen rozsdás kis vaskarika is előkerült a középkori sánc töltéséből, ezt azonban sajnos utólag találtuk meg a kilapátolt földben, így pontos előkerülési he­lyét nem sikerült megállapítani. A leletanyag egymaga tehát nem sokat jelent az időmeghatározás szempontjából, csak annyit bizo­nyít, hogy a sánc felső része nem őskori, ennél kö­zelebbit azonban az ásatás alapján nem sikerült meg­tudni. A sánc építésének korát más úton kíséreltük megközelíteni, erre a későbbi fejezetekben vissza­térünk. 2. réteg Ennek teteje jelentette a középkori sánc felépítése előtti járószintet, amelytől élesen elválasztható. Át­lag 50 cm vastag, néhol eléri a 70 cm-t. Teljesen egy­séges, sötét, morzsalékos földből áll. Alja nem válik el élesen a sárga színű 3. rétegtől, a kettő között 5—20 cm vastag átmenet van. Kevés bronzkori cse­rép és állatcscnt volt benne, az alján két kis bronztű is volt. A kilapátolt földből egy szürke korongolt pe­remtöredék került elő, pontos előkerülési helyét már nem állapíthattuk meg. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom