Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek

p. HARTYÁNYI BORBÁLA A TISZAALPÁR—VÁRDOMB BRONZKORI LAKÓTELEPRŐL SZÁRMAZÓ MAG- ÉS TERMÉSLELETEK A Kárpát-medence területéről archaeo-botanikai szempontból rendkívül jelentősek a Tiszaalpár-Várdomb bronzkorszaki lakótelepen folytatott régészeti kutatások. Az első ásatás közel egy évszázaddal ezelőtt kezdődött, s azóta több esetben folyt a telepen feltárás. A gazdag eszközleletek mellett az 1920-as években

1 figyeltek fel először növényi magvakra, majd 1949-ben

2 újabb leletek kerültek elő. Szalay Gyula, később Patay Pál ezeket a kiskunfélegyházi múzeumban helyezte el, ott ma is megtalálhatók. A lakótelep kutatása 1974—75 évben folytatódott tovább. Ekkor Bóna István újabb növényi maradványokra bukkant. Ezt követően 1977-ben Nováki Gyula is bekapcsolódott az ásatásba. Munkájuk eredményeként a vatyai kultúra késői időszakából több növényi lelet került felszínre. A négy különböző feltárásból származó növényi leletek feldolgozására a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1978—79 évben került sor. Várakozással tekintettünk a munka elé, mivel egy régészeti korból származó telep növényi maradványait ilyen részletességgel eddig nem volt lehetőségünk vizsgálni. A feldolgozás során választ kerestünk arra, hogy mennyiben módosítja a növényi fajok számát, ha azok a lakótelep több pontjáról származnak, másrészt, milyen növényfajok termesztése, fogyasztása volt ismert az adott időszakban. Tiszaalpár a Duna és a Tisza között, Kecskeméttől délkeletre, a Tisza folyó jobb partján helyezkedik el. !P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.-PATAY Á.; Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az új kőkortól a XVIII. századig. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1967 — 68. 12. 2 PATAY P. : Ásatás Alpáron. Arch. Ért. (1950.) 77. évf. 134. Az eddigi ásatások eredményei bizonyítják, hogy ez a terület a bronzkorszak idején folyamatosan lakott volt. Az itt élő népesség élelmét a közeli ligetes erdők, a Tisza halállománya, a hosszabb ideig jól raktározható különböző gabonák és egyéb nagy kalóriatartalmú szemes termények biztosították. Jelen tanulmány az 1920. 1949. 1974—75. 1977. években felszínre került növényi mag- és termésmaradványok együttes ismertetésével kísérel választ adni az előbbi két kérdésre. Mivel a növényi maradványok több Időpontról kerültek elő (2., 3. sz. térkép), ezekről felszínre kerülésük helye szerint, külön csoportosítva, mennyiségi jelöléssel számolunk be. A feldolgozás a korábban vizsgáltakhoz hasonlóan történt : 1. A növényeket különböző lyukbőségű rostán választottuk el a földszennyeződéstől. Jelen esetben ülepítéssel, mosásssal a tisztítást nem végezhettük, mert az elszenesedett termés a vízzel történő érintkezéskor porszerűen szétesett. 2. A megtisztított növényi lelet súlyát mértük, kisebb mennyiségnél darabonként számoltuk. 3. Ezt követte morfológiai bélyegek alapján a fajok elkülönítése, méreteinek felvétele mm-ben, majd a hosszúsági szélességi indexük kiszámítása. A méretek felvételénél általában 100 db-ot számoltunk, kisebb mennyiségnél valamennyit. 4. Fényképfelvételek azokról a magvakról készültek, amelyek összehasonlításra, vagy a növényfajokon belüli változékonyság bemutatására alkalmasak voltak. Л% 1920-as években jeltárt szemtermések és magvak Szalay Gyula kutatásairól korábban már beszámoltunk, így azokat néhány megjegyzéssel és az általa gyűjtött növényi leletek méreteinek ismertetésével egészítjük ki. 133