Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

„Ô, álmok, álmok, drága álmok, Mi panasza lehetne rátok ? De ha ti már mind elfogyatok, Mit érnek a való világok ? Ó,jobb belőlük mit se venni és^re, A% emlékek subáján heverészve. S kialudni, mint a letett szivar, Amely lassan saját hamvába hal."

125 Vázlatos, a dolgozat témájára tekintő életrajzi elemzésünk bizonyíthatja, hogy Mórát emlékei nem „kívülálló" megfigyelőként, afféle divatos népszakértőként közelítették a nép életéhez. Utolsó éveiben is töretlen kedvvel, hivatástudattal végzett múzeumi munkája, a régész kincsmentő szenvedélye, adatgyűjtése, a még kevésbé ismert néprajzos tevékenysége is azokhoz közelíti, akikkel zavartalanul szót érthet: munkát, napszámot kereső tanyai magyarokhoz, parasztokhoz. Azt, hogy mennyire érdekelte a magyar néprajzkutatás valódi teljesítménye, Kiss Lajos megnyilatkozásaiból, Ortutay Gyula Móra-tanulmányából ismerhetjük. Nyíregyházán vonakodott a parasztság helyzetéről meghirdetett előadását vállalni, nem könynyen értette, miért kell éppen neki beszélni a parasztsorsról abban a városban, ahol Kiss Lajos él. Lefekvés előtt vendéglátó barátja írását, A szegény ember életét már kéziratban olvashatta, s biztatta is a munka folytatására.

126 Minden apró adat, szólás, tárgyi emlék érdekelte, ami a valódi népismeret forrása lehetett számára. Ezt Madarassy Lászlóval folytatott levélváltásai is megerősíthetik. A paraszt fogalmát pedig legalábbis kettős értelemben használta Móra. Vagy gyűjtőfogalomként (mint az úr ellentétét), s ebben iparosok, 125 MÓRA Ferenc: Könnyes könyv. 56. p. (Részlet az önarckép с verséből). Bp. 1932. Genius. 126 FAZEKAS István: Egy régi beszélgetés Kiss Lajossal Móra Ferencről. Csongrád megyei Hírlap 1969. júl. 18. 127 MÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. (A Magyar paraszt с előadása szövegéből idézett részlet.) 211. p. 128 VERES Péter: Az Alföld parasztsága című könyve első kiadásának borítólapjáról idézett szöveg. Másolata a Veres Péter koszorúi с antológiában (Bp. 1973. Táncsics Könyvkiadó) 443. p. 129 ILLYÉS Gyula Dugonics Andrásról írt vallomása — Levél a Dugonics-évforduló alkalmából — a Tiszatáj 1968. 7. számában jelent meg. 625. p. elszegényedett parasztok éppúgy értendők, mint cselédek vagy napszámosok; szűkebb értelemben pedig úgyszólván csak a szegényparasztság életlehetőségét, műveltségét, történelmi tájékozottságát faggatta. Ismerte a tehetősebb nagygazdák típusát is, de őket, akik cselédeket tarthattak, szívesebben sorolta határozott idegenkedéssel az urak világához. Látszólag szűk keresztmetszetű, „kis világ" a Móráé, ez azonban nem jelenti, hogy akár ebben a kis „egységben" látná a magyar parasztság egészét, hogy ne venné észre : „a parasztság negyedik rendje Dózsa György népének egyenes folytatása",

127 hogy éppen a legszegényebb rétegek sorsa szánalmasabb, mint a magyar történelemben valaha is lehetett. Ezért szegődik részvéttel, ősei magatartásához is igazodó csöndesebb alázattal a „negyedik rend"-et kitevő népréteg sorsához, amelyiknek még választójoga sincs: felesekhez, kapásokhoz, kubikosokhoz, napszámból élő kétkezi munkásokhoz. Azt is mondhatnánk, már alig parasztok Móra novelláinak hősei, mint ahogyan Veres Pétert is némi következetlenséggel mutatja be a kiadó — vérbeli parasztíró, ma is mint egyszerű földmunkás keresi a kenyerét

128 —, sorsuk szükségképpen a legkorábban öntudatra ébredő agrárproletárok sorsa. Ha volna anakronizmus Móra írói szemléletében, akkor talán éppen a Veres Péter által hangsúlyozott, túlhangsúlyozott „belülről" látás érzelmi elfogultságaiból, érzelgős elfogódottságból is táplálkozhatna. Ennek veszélyét Móra legtöbb írásában az író intellektuális fölkészültsége, mondanivalója, alakjai iránt érzett felelőssége hárítja el. Nem lát kiutat a parasztság, a nincstelenek kálváriájából — a népi írók csoportjának néhány tagja is csak jóval később ismeri fel a társadalmi forradalom szükségességét —, de a fajelmélet első jelszavai már a 20-as évek végén sejtetik számára a második világháború veszélyét. A fasiszta jelszavak tüzében, a spengleri filozófiával is polemizálva megőrzi az egyszerű emberek, az „ereszét alatt valók" hitét az emberség parancsa iránt, nevetségessé teszi a gyűlölet, az önzés szörnyeit. Irodalmi — vagy, ha nem tévedünk, irodalomtörténeti — küldetését Móra részben azzal teljesítette — Illyés Dugonicsméltatását idézve, „helyére érkezett"

129 —, hogy íróként, újságíróként egyaránt felismerte, tudatosította a parasztság proletarizálódásának folyamatát, s ezzel nemcsak előkészítette Móricz parasztábrázolását, a népi írók (Darvas József, Illyés Gyula, Erdei 309