Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
Ferenc, Veres Péter) realista műveinek programját, de egyéni hangú mondanivalójával ki is egészítette azt, miközben a torkon ragadhatatlan rendszert tette felelőssé Földhözragadt Jánosék tragédiájáért. Szemléletének nyilvánvalóan voltak korlátai. A parasztság helyzetének javításában — mint később a népi írók többsége — túlbecsülte a kulturális és az egyéb irányú reformtörekvések jelentőségét. Segélykiáltása még nem a Veres Péter-i értelmű lázadás hangja. A gazdasági válság hatásáról írt irodalmiasított tudósításait ezzel a kívánsággal fejezi be: „. . .emberek, népünk hatalmasai, vigyázzatok, itt több baj van, mint ahogy ti tudjátok, járjatok utána, hol a hiba, és segítsetek rajta!" 130 Lehet tehát szólni Móra művei kapcsán szemléleti korlátokról, de ezeket a tévedéseket el kell határolnunk — Szabó István, Balogh István történeti kutatásaira is hivatkozva 131 — a kor uralkodó eszmeáramlataitól. A Horthy-korszak „uralkodó eszmeáramlatai" a 30-as évek elején már az egyre nyíltabban hangoztatott fajelmélet közeléből figyelték a parasztság életét, s a nemzetfenntartó elemről szőtt hazugságokat Móra éppolyan szenvedéllyel leplezte le, mint ahogyan ezt Illyés Gyula Móra halála után, Luby Margit könyvéről írt ismertetőjében 132 és amint Veres Péter a Népiség és szocializmus bevezetőjében megtette. 133 A népi írók jelentkezésének egyik szembetűnő vonása, hogy eltérő indíttatásaik révén nem ismerik fel — vagy legalábbis különböző módon „ismerik el" — a magyar parasztsors ábrázolásával foglalkozó irodalom értékeit, hagyományait. Veres Péter egyik könyve afféle „híg magyar prózá"-nak tekinti például Gárdonyi, Tömörkény írásait. 134 (Tévedései egy részét a Tömörkény Emlékkönyvben 1966-ban megjelent vallomásában igyekezett korrigálni. 135 ) Ezt a tévedést a magyar irodalomtörténetírás sem igazolhatja, ha csupán Földes Anna monográfiájának Móra parasztábrázolásával foglalkozó fejezetét hasznosítja. Számunkra Veres Péter kérdésMÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. 221. p. SZABÓ István (szerk., bev.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1814 — 1914. Bp. 1972. Akadémiai Kiadó I—II. köt. SZABÓ István: Jobbágyok— parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Bp. 1976. Akadémiai Kiadó. BALOGH István: A paraszti művelődés с tanulmánya a SZABÓ István által szerk. kötetben (II. köt.) 487—564. p. feltevése után sokkal inkább kínálkozna az a vála;z, hogy Tömörkény, Móra és a népi írók szocialista eszmékhez is közeledő csoportja parasztábrázolásában a különbséget nem a „kívül" vagy „belül" állás elválasztó pozíciója határozza meg, hanem a kor, amelyben éltek, s az a világnézeti különbség, amely egy-egy író esetében lényeges lehet. (Veres Péter írásaiban éppen a személyes élményanyag különbségével a „rideg paraszt" válik az alföldi paraszt típusává.) Esztétikai értelemben természetesen az írói kvalitás értékkülönbségei is lényegesek lehetnek. Ady vagy Móricz jelentőségével nem mérhetjük Móra írói teljesítményét. Eltúlozni azonban nem lehet annyira ezt a különbségtevést, hogy ne vegyük észre, menynyivel fontosabb az írói művekben kimutatható rokonság, a történeti folytonosság igénye Gárdonyitól Veres Péterig vagy Illyés műveiig. Tudunk arról, hogy a pályakezdő Veres Péter a Népszava és a Világ rendszeres olvasója volt. Móra gyakran fenntartással figyelte a Szociáldemokrata Párt programját, de 1923tól állandó munkatársa volt a Világnak, majd a Világ betiltása után a Magyar Hírlapnak. A nemzedékváltás új szellemű fordulatát — de romantikus látásmóddal is keveredő fordulatát — kínálta a 30-as évek második fele. Ezt a korszakot Móra már nem érhette meg, 1934-ben meghalt. Nem tudhatjuk, hogy az irodalmi élet fővároscentrikus belterjessége, a Nyugat alig érthető elzárkózása menynyire fékezte legjobb képességei kibontakozásában. Tény, hogy halála után olyan prózaírók tisztelegtek emléke előtt, mint Móricz, Karinthy, Tamási; a huszadik századi magyar próza kiváló művelői. Születése centenáriumához közeledve, zavarbaejtő tanulság, hogy Móra helyéről, műveinek hatásáról, parasztábrázolásának úttörő jelentőségéről a kortárs írók vallomása egyértelműbb eligazítást ad, mint A magyar irodalom története című akadémiai tanulmánykötet Móraértékelése. 132 ILLYÉS Gyula írása Luby Margit A parasztélet rendje с könyvéről. Nyugat 1935. I. 336—337. p. 133 VERES Péter: Népiség és szocializmus. Bp. 1942. 134 VERES Péter: Mit ér az ember, ha magyar? Levelek egy parasztfiúhoz. Bp. 1940. Magyar Élet. 135 VERES Péter: Vallomás Tömörkényről. Tömörkény Emlékkönyv. Szerk.: KOVÁCS Sándor Iván-PÉTER László. Szeged, 1966. 418-422. p. 310
