Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása
bég szandzsákjaira is. Szeged 1542 végén megadta magát, mivel a vidék megfogyott magyar lakossága a biztosabb felső tájakra menekült. Az 1543-ban megszervezett szegedi szandzsák földrajzi kiterjedése magába foglalta a korábbi Bács, Bodrog, Csongrád megyéken kívül a Fejér megyéhez tartozó Solt szék egész területét is. A Duna bal partján Apostagtól egészen Titelig, a Tisza jobb partján Szolnoktól Titelig terjedt, amíg a két folyó közé benyúló Kiskunságot a budai szandzsákhoz csatolták. 21 Kalocsa vidéke a budai tartomány (vilajet) szegedi szandzsákjának egyik kisebb közigazgatási egysége, törökül náhijéje lett. A törökök 1548-ban úgy említik ezt a vidéket, hogy: „. . . kalocsai náhije nevű másik Sárköz . . .", tehát a korábbi Solt szék egész területét a kalocsai várhoz tartozónak tekintették. A magyar királyok által korábban szedett adókat és a földesúri adókat az első években valószínűleg a törökök saját ellátásukra, ahogy tudták, úgy szedték be, de a rendszeres török adóztatásra is hamarosan sor került. Eddigi ismereteink szerint a török adóztatás legkorábbi emléke Mohács város 1544. évi fejadó összeírása, amely feltehetően a szultán 1543. évi hadjáratának befejezése után készült. Az első török adóösszeírások tehát 1544-ben jöttek létre. A törökök az újonnan elfoglalt terület adóösszeírásának elkészítéséhez egyszeri alkalommal kijelölt vállalkozókat állítottak, akik rendszerint török katonák voltak, s ezek a budai tartományi kincstártól (defterhane-i vilajet-i Budun) részletes utasítást és a budai pasától karhatalmat kaptak. Első feladatuk településről településre haladva a lakosság név szerinti összeírása volt. A hódolt családfők közül a 6 magyar forint, illetve 300 török akcse értékű cenzus szerinti vagyonnal rendelkezők összeírásának ott kellett megtörténnie, ahol már tíz éve folyamatosan laktak. A tö21 HAMMER 1852. 232-233. ; - BRENNER 1977. 8. ; VASS 1976. 30-31.; BÁRTFAI 1938. 384: THUR2Ó Elek 1542. aug. 27-én Esztergomból Ferdinánd királyhoz továbbítja a szegediek értesítését, hogy a városban só van felhalmozva, amelyet a török igyekszik megszerezni. Ha a király elegendő gyalogost küldene a Kecskemétről és Körösről kért 200 katonával meg tudná a város magát védeni. . ." KÁROLYI 1878. 511-513: Zákány István szegedi bíró és a szegedi tanács levelei Fráter Györgyhöz 1542. október 6 és 16 meggyőznek arról, hogy a török csak az 1542. év végén szállta meg Szegedet, tehát a szegedi szandzsák megszervezése is csak ezután történhetett meg. KÁLDY-NAGY 1977. 9: a szegedi szandzsák 1543 júliusa előtt alakult meg. rök pénzügyigazgatás szemléletében a lakosság név szerinti nyilvántartása a területegység előirányzott éves kincstári bevételének a biztosítékát jelentette. Az egész török feudális államszervezet ezekre a kijelölt bevételekre épült fel. Az egyes helységekben az adófizetőképes családfők a magukkal egy háztartásban élő 15 évesnél idősebb legény vagy házas fiaikat vagy testvéreiket is kötelesek voltak az adójegyzékbe (defter) beíratni. Az egyes helységeket az adófizetőképes családfő és a majd helyükre lépő fiaik vagy testvéreik névjegyzékével együtt kellett nyilvántartásba, a földkataszterbe felvenni. Az ilyen módon elkészült részletes adójegyzék, illetve földkataszteri jegyzék, törökül defter, a lakosság adófizetőinek névjegyzékét és ezeknek a személyeknek az együttes állami és földesúri adókötelezettségeit helységenként mutatja ki. Az összeírások alapján nyilvántartott földeket nem tekintették senki magántulajdonának, hanem a szultán tulajdonaként kezelték. Tulajdonképpen nem a föld, hanem az adófizető családfők számítottak az igazi tulajdonnak, mert a földet, illetve jövedelmét a családfők vezette paraszti háztartások testesítették meg. A török adóösszeírásokban szereplő családfők mindig a telekkel vagy telekrészekkel, mint fél, negyed, nyolcadtelek stb. bíró jobbágyokat jelentették. Az adófizető jobbágyok, törökül ráják, a török felfogás szerint csak addig birtokolhatták a földet, amíg művelése után adóztak, ha viszont a földművelést elhanyagolták, kollektív büntetést fizettek. 22 A kalocsai náhije összeírt helységeit az adóösszegek alapján a budai kincstár kétféle módon kezelte: 1. közvetett javadalmi kezelésben, mint zaim-, vagy szpáhi birtok, vagy 2. közvetlen kincstári kezelésben, mint szultáni hász birtok. Az egyes helységek külön lapokra írt feljegyzéseit a budai kincstárban összesítették, és több példányban lemásolták. 1544-ben a budai török kincstár vezetője Halil defterdár volt, aki az első magyarországi török adóösszeírások elkészítését irányította, ezért ezeket a deftereket Halil def22 VASS 1976. 31.; ZIROJEVIC 1970,11-26.; a budai tartomány (vilayet) alapításával egyidősnek veszi a szegedi szandzsák megszervezését is. — VASS. 1977. 61—66.; HAMMER 1852. III. k. 739. és SÁPI 1964. 21.
