Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Telepy K.: Iványi Grünwald Béla korai munkássága, valamint a Kecskemétre költözés okai és előzményei

köböket, sem gráfikát ; örökké szemtől-szembe állva a legszebb természettel, nem gondol a csarnokok, vagy a templomok üvegablakaira, sem a paloták s^önyegkárpitjaira, hanem vágya, törekvése csak egy: örökéletűvé tenni a perez múló örömét, tükördarabot adni a világ szépségéről, az életnek a művészet által intenzívebbé tett gyönyörűségét megismertetni, megosztani mindenkivel, aki fogékony lélekkel valaha, akár századok múltán is a műve elé áll."

156 Ha a vezető mesterek mentalitása ennyire konzervatív volt, elképzelhető a meg nem értés azokkal szemben, akik külföldi útjaik, tanulmányaik következtében tágabb horizontot fogtak át, vagy követték az újabb törekvéseket, mint Iványi is. Elismerik azonban, hogy ennek következtében „pezsdító forrongás" keletkezett a telepen, amely főleg a vitákban mutatkozott meg. 1907-ben azután Czóbel hatására Perlrott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor, Bornemisza Géza, Frimm Jenő, Boromisza Tibor, Mikola András „az új hitvallásra" tértek — írja Réti az előszóban, s elsősorban Grünwald Béla pálfordulását említi, magyarázza. Ügy véli, ennek oka az volt, hogy „komponáló ereje, intenzív szín- és dekoratív harmóniaérzéke új sikereket ígértek neki, annál is inkább, mert naturalisztikus tudása biztosabb bázist nyújtott, mint amilyennel ifjabb, született neoimpresszionista társai rendelkeztek."

157 A nagybányai elvek fanatikus őrzése mellett tárgyilagosan megállapítja, hogy a modern útkeresők a Nagybányáról elindult neosok voltak, s a következő években éppen az ő munkáikkal találkozhatott a a közönség a különböző kiállításokon, így a Könyves Kálmán cég termeiben Mikola, Ferenczy Valér, Börtsök, Perlrott és Boromisza 1907-ben mutatkozott be.

158 Iványinál — egy időben sokkal távolabbi nyilatkozatában (1928) — erre az időre, a modern, új művészet követésének megértésére találunk visszaemlékező 156 RÉTI István — BÖRTSÖK Samu: A nagybányai művészek kiállítása. Nagybánya, 1912. Katalógus. 34. 157 Uo. 50. 158 Művészet 1907. 412. 159 CSÁNK Endre : Iványi Grünwald Béla a fényről, új színeiről, és műveiről, a mai zűrzavarról és a jobb holnapról, hagyományról és újításról, öregekről és fiatalokról, a velencei kiállításról és a hiányzó zseniről beszél. Pesti Napló 1928. okt. 21. 39. 160 Boldizsár István szíves közlése. .« . • gondolatokat. A világháború után a „világrengés" következtében a talajt vesztett tömegek igyekeznek kapcsolatot találni a múlttal, jelennel és jövővel, s önmagukkal. Véleménye szerint az elégedetlenség centruma Berlin és Párizs. Innen árad szét a sok művészeti irány, ami nem lenne baj, de ugyanakkor megtagadják, amit eddig alkottak. Elismerését a magyar „modernek" iránt így fejezi ki: „Magyarországon van hat vagy nyolc olyan tehetséges fiatal festő a modern irányok hívei között, akiktől igazán csak minden jót várok. Ezek művészekhez méltó, komoly életet élnek. Nem akarnak nagyon nagy pénzeket keresni, nem merülnek bele az éjszaka forgatagába, otthon ülnek műtermükben, dolgoznak és tanulnak. Sokat személyesen ismerek közülük és mondhatom, hogy komoly, talentumos és főleg tisztességes emberek, akik őszintén hisznek abban, amit csinálnak. Ezekben van a jobb jövő garanciája." Végül — visszagondolva saját ifjúkorának utakat kereső nyughatatlanságára — megértő bölcsességgel ezeket mondta: „Hiszen ez természetes is. Ők a fiatalok nem azt csinálják, amit mi, idősebbek csináltunk, mert másképp látják az életet, és másképp akarják azt és önmagukat kifejezni. Amikor mi voltunk fiatalok, mi is mást csináltunk, mint a% előttünk levő generáció. Ennek így kell lenni, ez a művészet és a fejlődés örökigazságú alaptörvénye."

159 Az interjú a Pesti Naplóban jelent meg az „Alkotó emberek" cikksorozatban. Amikor Iványi Grünwald Nagybányáról való elköltözésének okait vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy azoknak csupán egyike volt a művészeti elvek áthangolása. Szorosan összefügg ezzel az is, hogy Iványi alkatilag is alkalmas volt a folytonos utazgatásokkal, helyváltoztatással a könnyebb akklimatizálódásra, mint társai. Az alapító tagokat szorosabb szálak fűzték a helyhez, mint Iványit, aki nem született oda, mint Réti vagy Thorma, és nem elhatározott szilárdsággal telepedett le, mint Ferenczy, ő felesége révén lett „nagybányai". így nem volt idegen tőle a gondolat, hogy végleg elhagyja Nagybányát. Munkált benne a sértődöttség is, — bár viszonyuk mindvégig barátságos maradt — nem felejtette el a nagyrabecsült mester, Ferenczy közömbös magatartását, amikor Háromkirályok с képét bemutatta.

160 Hozzájárult a távolodás gondolatához az egyre visszatarthatatlanabbul közeledő anyagi összeomlás is. Iványi soha nem tudott bánni a pénzzel, végtelen 270