Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből

BOGNÁR ZOLTÁN SZILÁDY ÁRON KIADATLAN LEVELEIBŐL Szilády Áron (1837—1922) november 3-án Ság váron született, itt is kezdett iskolába járni. A család 1848ban költözött Halasra, amikor apját a református gyülekezet lelkésznek hívta a városba. A gimnázium alsó osztályait itt végezte, majd 1851. őszén Nagykőrösre került, ahol Arany is tanította. Két évvel később a debreceni teológiára ment, itt Logossy József egyénisége hatott rá mélyen. 1857-ben törökországi tanulmányutat tett nyelvi ismeretei gyarapítása céljából, majd 1858-ban a göttingai egyetemre iratkozott be, hogy az orientális tudományokkal magasabb szinten foglalkozhasson. Hazatérése után papként működött előbb Gödöllőn, Ómoravicán és Nagykőrösön, 1862-től pedig Kiskunhalason lett helyettes lelkész. Apja ebben az évben meghalt, ezért 1863 januárjában megválasztották rendes lelkésznek (1. kép.). Műfordítói és nyelvészeti munkássága ekkor már elkezdődött: 1860-ban megjelent a Firduszi-fordítása és Arany János folyóiratai (a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú) is közölték arab, török, perzsa fordításait. Huszonnégy éves korában levelező tagja lett az Akadémiának, 1862. november 10-én pedig Nyelvészkedésünk célja és eszközei c. dolgozatával székfoglalót tartott. 1863-tól kezdte kiadni Szilágyival és Salamon Ferenccel a Török—Magyarkori Történelmi Emlékek köteteit. 1865-ben lett országgyűlési követ, s megszakítás nélkül 1878-ig képviselte városa érdekeit az országos fórumon. Képviselőségének megközelítőleg az első felét, kibontakozó tudományos munkásságának pedig az elejét öleli fel az a száz levél, amelyet a kiskunhalasi Thorma János Múzeum adattára 2845—2945. leltári szám alatt Szilády Áron levelei Gyárfás Istvánhoz címen őriz. A jóbaráti viszony miatt a levelezés témája igen széles skálán mozog: országos jelentőségű 1. kép. Szilády Áron portréja Abb. 1. Porträt von Áron Szilád/ gondoktól egészen apró, személyes jellegű vásárlási ügyek lebonyolításáig terjed, ezért csupán húszat választottam ki közülük. Keletkezésük időrendjében két—viszonylag egységes, de egymáshoz szorosan kötődő — témakörbe válogattam őket: az egyik a kiegyezés körüli időszak politikai eseményeinek értékeléséhez kapcsolódik, a másik egy csatornaépítési akció történetéről tudósít. Mivel a jelzett időszak napjainkban kerül egyre inkább a történelmi kutatások homlokterébe, jelen dolgozat nem kívánja történeti vizsgálat alá vonni 197