Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből

2. kép. Az országgyűlés megnyitása 1865. december 14-én Abb. 2. Eröffnung des Landtages am 14. Dezember 1865 Szilády közéleti gondolkodását és magatartását, hanem a tényközlésnél maradva csupán arra törekszik, hogy a levelek közreadásával újabb dokumentumokat szolgáltasson a korszak tudományos kutatóinak, szintetizálóinak. Az eredeti írásmódot mindenütt megtartottam, csupán a központozást pótoltam a szükséges helyeken. A levelek kelet kezéskörülményeit alapvetően az országgyűlési munkálatok menete, a politikai és a gazdasági élet határozta meg. Az 1865. decemberére összehívott országgyűlésen már Szilády is részt vett (2. kép.). A munka vontatottan indult be, tulajdonképpen csak a következő év februárjában a felirati vita hozott némi pezsgést. Ennek eredményeként a 15-ös bizottmány Deák „májusi programjában" meghatározott teendők alapján hozzálátott a kiegyezés gyakorlati előkészítéséhez. Ugyanakkor a tavaszra már az osztrák—porosz — olasz háború kérdése is nyilvánvalóvá vált, s mivel Deákék ennek kimenetelétől tették függővé a további tárgyalásokat, az országgyűlési munkák lelassultak, s a háború kirobbanásának időpontjára szinte tarthatatlanná váltak. Az osztrákok vereségének ténye Deák követelésein semmit sem változtatott, s az országgyűlést őszre ismét összehívták. Bár a tárgyalások Beust külügyminiszteri kinevezésével meggyorsultak, mégis csak hosszú huzavona után, 1867. február 17-én került sor a magyar kormány kineve3. kép. Ferenc József ünnepélyes eskütétele Abb. 3. Krönungseid von Franz Joseph zésére. A tavasz folyamán az országgyűlés elfogadta a kiegyezési törvényjavaslatokat, és június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet (3. kép.). Ezzel gazdasági szempontból is új helyzet teremtődött az országban: a kiegyezést követő néhány év legjellemzőbb vonása a szabadversenyes kapitalizmus megindulása. Ez elsősorban az országos méretű építkezésekben, a hitelintézetek, biztosító társaságok és ipari részvénytársaságok gyors elterjedésében nyilvánult meg. Az állami kedvezmények vonzották a külföldi tőkét, de a különböző vállalkozásokban részt vettek a hazai nagybirtokosok és vezető politikusok is. A kormány biztosította a vasút- és csatornéapítő társaságokat, hogy befektetett pénzüket veszteséges vállalkozás esetén is megtéríti. Páratlan visszaélési lehetőségeket teremtett ezzel a gombamódra szaporodó vasúttársaságok számára. Bár az 1873-ig ívelő hatalmas konjunktúrát csak a 69-es visszaesés szakította meg, az országos méretű panamák, pénzügyi manipulációk, a kiegyezésben átvállalt osztrák államadóságok, az ugrásszerűen megnövekedett állami költségvetések, az egymást követő külföldi kölcsönök súlyos pénzügyi helyzetet teremtettek az országban. A kiválasztott levelek egyik része nagyon szemléletesen mutat be ebből az időszakból egy csatornaés vasútépítést.