Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Orosz L.: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1845–1867)

A Bánk—Tiborc-jelenet kapcsán már esett szó arról, hogy a cenzori utasítás húzásait a skv. nem vette át teljes egészükben. Hasonlóképpen elmaradt két apróbb cenzori húzás átvezetése a skv.-be: a II. felvonásban a Peturékhoz érkező Bánk Szabad Magyar szózatából el kellett volna hagyni a Szabad jelzőt; ugyancsak a II. felv.-ban, a 256. sorban a szegény Magyar Hatnám kifejezésből a szegény szót. Mint már említettem, a különféle törlések és változtatások idejét, sorrendjét nem lehet megállapítani. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az 1860-i cenzori utasításnak megfelelőket ennek kézhezvétele után, az 1860. aug. 5-i előadás szövegén érvényesítették először, de ez sem bizonyos : nyilvánvaló ugyanis, hogy már az 1845-i cenzori húzások is főként azokat a részeket érinthették, amelyeket az 1860-iak, továbbá az is valószínű, hogy az 1858. márc. 10-tól 1859. nov 25-ig tartott hét előadáson is ezeket a részeket kellett, hasonló jellegűekkel együtt, — utasításra vagy a betiltás miatti félelemből — elhagyni. (Láttunk példákat arra is, hogy néhány olyan részlet, amelyet a cenzor húzásra ítélt, már eleve is hiányzott a skv.ből.) Nem állapítható meg az sem, a különféle íróeszközöket más-más alkalommal használták-e. A többszörös húzások vizsgálata alapján legfeljebb feltételezhetjük, hogy a piros és kék ceruzával való húzások rendszerint későbbiek a grafitceruzásoknál, ez utóbbiak azonban semmiképpen sem egyidejűek. A húzások érvénytelenítését jelző vízszintes vonalkákat és hullámvonalakat általában grafitceruzával húzták. Mint a fentebbi felsorolásban a jelölések vizsgálatából kiderül, viszonylag kevés húzás maradt érvényben a skv.-ben. Az 1860-i rendelettel egyezők közül érvényben maradt a vérében fekvő királyi asszonyt ábrázoló pajzs tiltása és az ezzel kapcsolatos szövegrész húzása (II. felv. le és 37—61), Tiborc panaszából a zsidó adószedőkre vonatkozó és a léhűtőktől körülvett merániakat említő soroké (III. felv. 160— 166, 176—179), Mikhál és Bánk néhány szenvedélyesebb mondatáé (IV. felv. 224-227, 431-448), továbbá még egy-két kisebb részleté. Nincs jele annak a skv.-ben, hogy a IV. felv. végét, beleértve a királyné meggyilkolásának jelenetét is, helyreállították volna. Az V. felv. 443—445. sorainak áthúzását érvénytelenítették ugyan, de a 444—445. sorokat újból áthúzták: így valószínű, hogy a tilalom e két sorra vonatkozóan is fennmaradt. Érvényben maradt továbbá több dramaturgiai jellegű húzás. Ezek főként az akció előrehaladása szempontjából mellőzhető, gondolati vagy érzelemnyilvánító szövegrészeket érintenek. (Pl. I. 422-425 Ottó; 435-438 Ottó; II. 453-457 Mikhál - Simon; IV. 346-351 Bánk; V. 142-144 Mikhál; 407-410 Bánk; 415-423 Király). AZ ELŐADÁSOK SZÖVEGÉNEK ALAKULÁSA Fentiek alapján a szöveg alakulását főbb vonásaiban a következőképpen képzelhetjük el: már a dráma 1845. nov. 1-i felújítása alkalmából húzhattak belőle. Ezeket a húzásokat a továbbiakban, talán az 1848—49-i előadásokon íészben megszüntethették. A politikai szempontból aggályos részeket újra el kellett hagyniuk az 1858. márc. 10-i s az azt követő hat 1858—59-i előadáson. Ezeken részben az 1845-i cenzori húzásokat érvényesíthették újra, részben — óvatosságból — kihúzhattak több olyan részt is, amely okot adhatott az elnyomó hatalom beavatkozására, de az sem lehetetlen, hogy 1858-ban is újracenzúrázták a drámát.

32 Az 1860-i cenzori utasítást az 1860. aug. 5-i előadástól kezdve kellett érvényesíGreguss Ágost már 1854-ben felvetette: „Csekély s lényegtelen módosítások kellenének csak, hogy a mű ismét felvétessék a Nemzeti Színház repertoirjába." Idézett cikkében egyfelől azt igyekezett bizonygatni, hogy a Bánk bánban nincs politikai irányzatosság, másfelől azt, hogy szelleme „tökéletesen monarchiko-arisztokratikus". Aligha tájékozatlanságból, inkább a dráma színpadi felújításának engedélyezése érdekében Grillparzer Ein treuer Diener seines Herrn-')ét Katona művének német változataként tüntette fel. GREGUSS Ágost: Katona Jo\sej. Pesti Napló 1854. aug. 1. Újból: G. Á.: írói arcképek. Bp. 1934. 190—198. A színikritikák jól érzékeltetik, mennyire csonkított szöveggel játszották a felújított Bánk bánt. Az 1858. nov. 1-i előadásról a Hölgyfutár ezt írta: „E mű sokat veszt újabb kidolgozása által, mely a dráma jellemeiben észrevehető hézagokat hagyott. Nemcsak a megnyesett alakok vesztenek ez által, hanem az egész dráma, miután a drámában az egyéneknek egymásra kell hatni, s így például a mi Tiboréból hiányzik, megérzik a Bánk bánon is, kinek kultusig vitt royalismusa sokkal nagyobb, sem hogy pusztán egy családi motívum meghasonlásba hozhassa. Mi nem tudjuk, mi szükség e darabot másként színpadosítani, mint ahogy azt Katona megírta, s mint ahogy azt vidéken mai napig is adják." Még szenvedélyesebb hang szólal meg a Hölgyfutárnak az 1859. nov. 25-i előadásról írt kritikájában: „Minden. . . azon szomorú óhajtást kelti föl bennünk: hogy inkább ne is adják soha e művet, mint így hiányosan, az indokok kitörlése által érzelmetlenné, hatástalanná téve." Idézi: NÉMETH Antal i. m. 108. és 110. 159