Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Orosz L.: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1845–1867)
teniük. 33 Lehetséges, hogy már az 1861 —1867 közötti újabb tizenöt előadáson oldottak valamit az előírások szigorán. Ennek az időkörnek utolsó előadása már a kiegyezés után, 1867. okt. 16-án volt: talán épp erre az előadásra, de talán már néhány korábbira is vonatkozik a tiltó húzások jelentős részének érvénytelenítése. 34 Mint már volt róla szó, teljesebb szöveget tartalmazó új skv. alapján 1868. nov. 27-én újították fel a Nemzeti Színházban a Bánk bánt. 35 A skv. alapján a Bánk bán 1845 és 1867 közötti negyvenhét nemzeti színházi előadása közül egynek a szövegét sem tudjuk ugyan rekonstruálni, e fontos időszakasz előadásai szövegének néhány általános vonását azonban összefoglalóan megkísérelhetjük jellemezni. Első megállapításunk az lehet, hogy a dráma szövege jelentős mértékben alkalmazkodott a kor irodalmi-színházi nyelvéhez. Katona erőteljes, régies és népies ízekkel teli nyelvét a kor ízlése hibásnak minősítette. Jellemző erre Toldy Ferenc véleménye: a Bánk bán „Olvasatlan maradt rossz nyelve miatt." 36 A nyelvi átigazításban Nagy Ignác kiadásának volt kezdeményező szerepe, a skv. tanúsága szerint a színházi gyakorlat nemcsak elfogadta változtatásait, hanem helyenként túl is ment rajtuk. Az eredeti nyelv részbeni visszaállításában a 2. kiad. előtti szöveget játszó előadások színészeinek lehetett szerepük, később talán Horváth Döme 1. kiad.-hoz viszszatérő szövegű kiadásainak is. 37 A nyelvi változtatások közül néhány föllelhető az 1868-tól kezdve használt skv.-ben is, de ennek lényegében helyreállított szövege már azt mutatja, hogy a színházi gyakorlat visszatért Katona eredeti szövegéhez. A skv.-nek nemcsak irodalom- és színháztörténeti, hanem politikatörténeti szempontból is érdekessége a cenzori vagy cenzúrára ügyelő húzások megőrzése. Ezekből jól kiolvasható, mit tartott az elnyomó hatalom aggályosnak a dráma szövegében: a királyi te33 Az 1860. aug. 5-it követő, nov. 11-i előadásról írja a Családi Kör kritikusa: „Bánk bán . . . amennyire lelkesít, ép oly mértékben el is szomoríthat bennünket. Nem az a Bánk bán ez, melyet Katona József erőteljes tolla nagy kerekdedséggel megírt, s mely — hála istennek — négy kiadásban forog az olvasó közönség kezén; hanem az a Bánk bán, melyet a közelebbi időkben összevisszanyirbáltak és lényegében is meghiányosítának . . . Bánk bán hatása sokkal nagyobb leend, ha úgy adatik, amint megírva van; ha Petur bán és Tiborc szerepe nem leend megnyirbálva, s Gertrud királynő előttünk fog elesni, s nem fut sikoltozva a színfalak közé, mi tragikai hatás helyett mindig némi mosolyt szült ajkainkra." Családi Kör 1860. nov. 18. 94-95. kintély megingatását, a németellenes szabadságvágyat és a Tiborc alakjában jelentkező társadalmi elégedetlenséget. A cenzor nemcsak a tartalmilag fontos mozzanatokra ügyelt, hanem minden olyan részletre, amely veszélyes rezonanciát kelthetett a nézőtéren. A sok kínálkozó példa közül egyet említek erre: „egyj Magyar csak egyjik |bajúsza végével pokolba űzhet |egyj illy' szegényke Németet" — mondja Biberach (II. felv. 351—353); a németet szó helyére még az 1868 utáni skv.-ben is ez került: lovagot. A vizsgált skv. legtartósabbnak bizonyult kihagyásai, ill. húzásai azok, amelyeket dramaturgiai-rendezői meggondolással magyaráztunk. így pl. az Előversengés, Simon elbeszélése hét ikerfiáról, a galíciai események szereplőit említő elbeszélő részlet Petur panaszából (II. felv. 119—128), Mikhál elbeszélése Spanyolországból való menekülésükről (IV. felv. 237—286) az 1868-i skv.-ből is kimaradt. Elmaradt, ill. jelentősen lerövidült a IV. felv. vége, a királyné meggyilkolása utáni rész is az említett későbbi skv.ben is. Hiányzik onnan is az V. felv. 1—9. sora, az Udvornik elbeszélése, jelentősen lerövidül abban is Izidora V. felv.-beli szerepe, csökken a királyé, Mikhálé és Simoné is. A Bánk tragikumát legmegrázóbb erővel érzékeltető mondat (V. felv. 410—415) is kimarad az 1868-i skv.-ből is. Ennek a szintén hoszszú ideig használatban volt skv.-nek tüzetesebb vizsgálata, egybevetése a most vizsgálttal még meggyőzőbben érzékeltetheti majd, hogy a Bánk bán későbbi színpadi szövegét nagyon erősen befolyásolta az 1845 — 1867 között kialakult hagyomány. Felmerülhet még az a kérdés, a Nemzeti Színház skv.-e alapján vonhatunk-e le valamilyen következtetést arra, e korban más színpadokon milyen szöveg34 A Bánk bán 1865. febr. 26-i aradi és 1865. máj. 14-i soproni cenzúrázásáról fennmaradt adatok szerint már jóval kevesebb a kifogásolt, törlendőnek ítélt rész, mint az 1860-i utasításban. Tiborc panaszán (III. felv. 159—249) kívül csupán Bánk (II. felv. 445-449, IV. felv. 467-472), Mikhál (IV. felv. 210-229) és Biberach (II. felv. 351353, III. felv. 402 — 404) néhány mondatát, továbbá a meráni állat (III. felv. 6) és a királyi udvarra vonatkozó mert ha%ud mindenkor (III. felv. 13 — 14) kifejezést érte kifogás. Ld. A censura ga\rá^dálkodása. In: Magyar színészet évkönyve. Bp. 1875. 96—100. 35 Ld. a 17. és 18. jegyzetet! 36 TOLDY Ferenc : A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. 2., jav. kiad. 2. köt. Pest, 1868. 34. 37 KATONA József: Bánk-bán. Kecskemét, 1856. és Ua. 4. kiad. Kecskemét, 1860. 160
