Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
1978-ban jelent meg.) Meglepő, hogy a felsorolt kutatási eredmények alig-alig termékenyítették, gazdagították A magyar irodalom története című kézikönyvsorozat Móra-fejezetét, Vargha Kálmán tanulmányát. 26 Nem ismétli ugyan Vargha Kálmán Földes Móraértékelésének a Kis magyar irodalomtörténet-he.n még számontartott gondolatát, de a fejezetcímben kimondott értékítélete — Kései anekdotizmus : Móra Ferenc — még Sőtér tanácsára sem figyel. Csak anekdotizmust lát Móra korántsem csupán anekdotikus műfajú írásaiban. Már említettük, hogy ez az értékelés egyáltalán nem új, Schöpf lin huszadik századi irodalomtörténetéből is ismerős, csak ott még nem címszövegben olvashattuk. Karinthy Móra-nekrológja, amelyet pedig Vargha Kálmán elég gyakran idéz, nem véletlenül tiltakozott a „formai vérvizsgálat", a Mikszáthhatás túlértékelése ellen." A modern magyar prózaírók érveit vagy Ady lázadását ismerjük az anekdota szellemi értékeket bénító hatásával kapcsolatban ; s mi tagadás, Móra műveinek jelentős része kapcsolódik is az anekdotikus prózai örökséghez. De mégiscsak tévedés Móra egész életművét a kései anekdotizmus süllyesztőjébe helyezni, megfosztva annak sok-sok szállal a haladó polgári vagy éppen szocialista irodalomhoz fűződő kapcsolatától. És ha már stílusvizsgálatot végzünk, ne feledjük el Rubinyi Mózes észrevételét, aki szerint: „Móra akárcsak Mikszáth, az anekdotát rajzzá, novellává szélesíti."8 Király István Mikszáth-monográfiája meggyőzően bizonyította, mint változott az anekdota Mikszáth életében is funkciójában, hogyan vált az anekdotikus 26 A magyar irodalom törtenete. 6. köt. 636 — 646. p. 27 KARINTHY Frigyes: A magyar író. Szavak Móra Ferencről. Pesti Napló 1934. február 11. 28 RUBINYI Mózes: Emlékezések és tanulmányok. Bp. 1962. Gondolat 151. p. 29 KIRÁLY István: Mikszáth Kálmán. (2. kiad.) Bp. 1960. Szépirodalmi Könyvkiadó. 140 — 158. p. 30 SZÁLA Y Károly: Szatíra és humor. Bp. 1963. Magvető. 266 — 273. p. Humor és szatíra Mikszáth korában .Bp. 1978. Magvető 6-9. p. 31 A magyar irodalom története. 6. kötet. Bp. 1966. Akadémiai Kiadó. 642. p. 32 NÉMETH László a Kiadatlan tanulmányok (Bp. 1968. Magvető 5. p.) című kötete előszavában írja: „én szinte pályám első órájától elsősorban tanulmányírónak tekintettem magam, 6 annak tekintem most is." stílus Mikszáth kritikai realista ábrázolásának eszközévé. 29 Észre kell majd vennünk — talán éppen Szalay Károly kutatásaira is hivatkozva 30 ,-hogy Móra sokszor emlegetett humora korántsem anekdotikus kitérőkre csábít... Nyelvi értékeinek többértelmü gazdagságát, árnyalatait alig vizsgáltuk az adott történelmi helyzet összefüggéseiben. Dolgozatunkban nem kívánjuk felvállalni a Móraértékelés minden számontartható gondját, polemikus kitérőkkel sem érintjük az életrajzkutatás részletkérdéseit. Azok ismeretében — sok részletben éppen Földes Anna, Vajda László, Mezősi Károly, Hegedűs András kutatásainak értékeit megközelítve — a teljességigényű Móra-értékelést kívánjuk segíteni. És ha már megkérdőjeleztük a kismesterré minősítést, az anekdotizmus kizárólagosságát, a frissebb Móra-értékelés még egy vitatható tételére hívjuk fel a figyelmet! Amennyiben nem tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget Vargha Kálmán dolgozata címadásának, akkor Móra műkedvelő íróvá minősítése gondolkodtat el tanulmánya olvasása közben: „Huszadik századi irodalmunk legjelentősebb műkedvelő írójának nevezhetjük Mórát, a szó nemesebb értelmében." 31 Az értékelés forrása ezúttal is egy Móra-vallomás, Móra egyik leveléből idézett szövegrészlet. Aligha „becsülhetjük túl" éppen Móra műveinek tárgyilagosabb értékelése érdekében Móra sokirányú elfoglaltságára utaló önvallomását. Legalább olyan hiba helyettesíteni az irodalomtörténet saját feladatát Móra-idézetekkel, mint elfogadni például a gondolkodónak, tudósnak sem kevésbé kiváló szépíró, Németh László vallomását, ha tanulmányai közelében voltaképpen igazságtalanul kisebbíti saját szépírói teljesítménye értékeit. 32 Móra-értékelésünk megújítását, az igazabb Mórakép megismerését megítélésünk szerint az szolgálhatja, ha végre nem csupán arra figyelünk, hogyan itt Móra; milyen műfajban, milyen stílusértékeket nyújtott, hanem a tartalom felől közelítve azt vizsgáljuk, mit írt saját koráról. Ez a megközelítés hitelesítheti a stíluselemzés megállapításait is. így szabadulhatunk meg olyan szélsőséges nézetkülönbségektől — megnyilatkozásoktól —, amelyek egyrészt az újságírói munka minden részletében klasszikus értékeket láttatnak — amit a Szilán kok-kötet termése sem erősít —, s attól a nem kevésbé szerencsés megítéléstől, amely szerint Móra „műkedvelő író", igaz, hogy „a szó nemesebb értelmében". 290
