Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

2. Ê/etrajet motívumok Móra témaválasztásában Móra Ferencet születése, gyermekévei, ifjúkori emlékei egy alföldi mezővároshoz, Kiskunfélegyházához kapcsolják. Még nem élt, amikor 1876-ban megszűnt a jászkun kerületek autonómiája, de később, nyiladozó értelmével felfoghatott valamit a hajdani jászkun tudat megnyilvánulásaiból. Szülei még számontartották az apa — Móra Márton — és fivére jászsági származását, s a már-már kétes értékű „kun" tudat megnyilvánulása, hogy a bennszülött Nyeszó Juhász család — az édesanya rokonsága — kun ősöket is emlegethetett.

33 A XVIII. század közepén betelepült jász családok akár „kiskunok" is lehettek az egy évszázadnyi késéssel érkező jász vagy Heves megyei palóc családok közelében. Móra gyermekéveiben egyszerre ismerkedhetett a „vélt igazukat" is makacsul védő kiskunok harciasságával, konokságával, a történeti irodalomban sokszor tévesen, egyoldalúan ismert „módos", „színmagyar" parasztváros igazi szegénységével is. Olyannyira lényeges ez a kép — olyannyira tartós örökség —, hogy még Erdei Ferenc Futóbomokjan&k Félegyházával foglalkozó fejezete is Mórát idézi a díszes, hivalkodóan díszes városháza és a Kálvária mögött meghúzódó nyomortanyák látványának jellemzésekor.

34 Összehasonlításul a XIX. századi városkép hangulatának jellemzésére érdemes felidézni 1847-ből egy Pest megyéből Kiskunfélegyházára helyezett fiatal káplán tudósítását, aki még nem tudhatott a cifra városházáról, a századforduló lassú léptekkel megindult polgáriasodó fejlődéséről : 33 Móra István írja Félegyházán című versében : „Vándorsors a mienk: a jász apám Itt porlad, kiskun földnek enyhiben, Kiskun anyámat meg jász hant takarja, S öcsém pihen a Tisza mentiben ..." A Félegyházi Kiskun Nap. 1934. szeptember 2. Az ünnepségek részletes programja : 3. p. 34 ERDEI Ferenc Futóhomok с könyvében írja: „Rideg, bánatos és szegény a táj. Zsellérek, falusiak és kínlódok kálváriája ez, s az alkonyati napsütésben olyan az egész, mintha csak Móra Ferenc mondaná el." Bp. 1936. 140. p. 35 Kovács Ferenc káplán levele a Kiskun Múzeum történeti dokumentumgyűjteményében. (1847. május 26-án keltezett levél.) 36 MÓRA Ferenc : Daru utcától a Móra Ferenc utcáig с kötetének több írása vall a Kossuth-kultusz hatásáról. „A város nagy, de nagyon paraszt, s kiholt, nincs benne semmi élet, semmi elevenség. Kivéve ünnepés vasárnap délelőtt, midőn csoportosan tódul a nép minden felől ájtatoskodni."

35 Az 1870-es, 80-as évek mezővárosi adottságait is találóan jellemezheti ez a leírás, kiemelve a katolikus vallásos élet eseményeinek ünnepi szertartásait. A polgári városiasodás csak a 80-as évek közepén kezdődhetett meg Félegyházán, amikor Holló Lajost képviselővé választják — 1886-ban —, amikor Kossuth díszpolgárrá választásának országos hatású eseménye hatására felerősödhet a Kossuth-kultusz. Móra több írásából tudjuk, hogy a Kossuth-kultusz erősödése — éppen az 1880-as évek végén, a 90-es évek elején — milyen jelentős hatással táplálta Móra érdeklődését, szellemi tájékozódásának alakulását.

36 Apja — Móra Márton — nem volt a szó mai vagy akár korabeli értelmében földműves paraszt, anyja — Nyeszó Juhász Anna — ősei jogán nem a redemptus szabad parasztokhoz, inkább a földnélküli zsellérek egyre gyarapodó tömegéhez tartozott. Jóllehet a pásztor ősök nem tisztelték túlságosan a parasztot, a közös életsors a szegényebb „közrendű kiskunok"-at mégiscsak közelítette egymáshoz. A kapitalista fejlődés kiegyezés utáni eseményei, részeredményei hátrányosan érintik a kézműves ipar mestereit: a pusztai állattartás átalakulása, a gyáripar termékeinek közvetítése megingatja a szűcsök és a takácsok létbiztonságát. Móra Márton, aki „valaha", az 1860-as években, az 1870-es évek elején még segédekkel dolgozott, az urak szűcse is volt, az 1880-as években már elszegényedett parasztszűcs, a szegények foltozószűcse. Évről-évre kevesebb új subát, ködmönt adhatott el a vásárokon, s mire Móra Ferenc kivételes tehetsége révén a gimnáziumot befejezheti, apja már napszámos munkára is rákényszerül; ikertestvére, Móra András pedig cselédsorba jut. Igaz, már iparosként is volt kapcsolata Móra Mártonnak a szegényparaszti sors adottságaival, egyedül művelte a mintegy 1800 négyszögölnyi felsőgalambosi szőlőjét, s ez az egyetlen adat elegendő bizonyság ahhoz, hogy az önéletrajzi írások visszatérő forrása legyen a család földhözragadtsága, „hiteles" legyen az író meseszövése a madárlátta kenyérről. Mint a Szeptemberi emlék vallomásából tudjuk, éppen ez a kevés föld volt a legnagyobb akadálya annak, hogy Móra Márton „földbirtokos" szegénységi bizonyítványt kapjon a városi uraktól. 291