Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

egyik legerősebb Móra-kötettel, a Véreim novelláival indítani a teljes életmű megjelentetésére vállalkozó sorozatot. Vajda László érveit a kronológiai csoportosítás előnyéről csak megerősíthette az utóbbi évtizedek Móra-ismerete.

116 A Véreim-kötet címadásával is a származástudat hangsúlyát közvetíti, a novellák tartalma pedig Móra legkedvesebb alakjait vagy éppen személyes élményeit szólaltatja meg. A Mindennapi kenyerünk, a Tetrakontaoktaéder címmel itt történetek cselekménye az író gyermekéveinek színhelyét varázsolja elénk. Az egyik a szegények mindennapi gondját a szeretet, az önzetlenség családi példájával szelídíti (nem éppen humoros hatást keresve) erkölcsi tanítássá, a másik az iskola érthetetlen kívánságait pellengérezi ki, s az apa 48-as magatartásáról is elárul valamit: a 48 oldalas mértani idom nem sikerülhetett, mert apja szélsőséges 49-es volt világéletében. A fajtám című novella hőse az önzetlen katonai szolgálatra visszaemlékező szőlőcsősz, aki csak egy pipadohányt kapott azért, mert megégette a kezét parázsfelkínálás közben, azt is eszünkbe juttatja: „a nemzet mindig úgy égette meg a kezét, hogy egy pipa dohányt sem kapott érte."

117 A századforduló szegedi prózairodalmának témaválasztására is emlékeztet néhány novella. A Lóvásár, az Osztozkodások, яг Igazságkeresők című, derűt is megcsillantó novellák bizonyítják, hogy Móra nemcsak ismerte, el is sajátította, egyéni ízekkel gazdagította a tárcanovella stílusértékeit. A kötet legszebb írásait azonban nem a formai hagyománytisztelet élteti. Az utolsó lopás című története a novella klasszikus fogalma — fogalmi tartalma — szerint is kiváló. A Földhözragadt János története pedig azt árulja el, mint válik írásaiban a tárcaműfaj, a vezércikktémák tényadatainak hatására tragikus hőssé a kisemmizett, megalázott paraszt, aki elfogadja a látszatreform idején a gyengécske földet, de legszívesebben megszabadulna tőle, mert magára maradt a szántás-vetés gondjaiban. A módosabbak nem segítenek rajta, napszámosnak sem fogadják már meg, gúnyolódnak vergődő tehetetlensége láttán. A Zuginé egykéje című novella a szociografikus részletek dokumentáló hatásával erősíti az író társadalomíie VAJDA László : A Móra-filológia munkaterve, (kézirat). 117 MÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. 106. p. í

18 MÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. 136. p. 119 MÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. 43. p. kritikáját: hiába a szociológusok adatfelmérő igyekezete, a társadalmi bajokon, az „egyke"-problémán nem lehet segíteni. A csontvázasszony átkait szórja a torkon ragadhatatlan rendszerre: „Hát mivel etessem, ha nem szoptatom, mikor egy liter tejért kétszáztíz koronát kérnek. Forduljon el tőlük a csillagos ég még a halálos órájukon is.!"

118 Szemrehányást, bizalmatlanságot olvashatunk ki a Harmadikon című írásából. Nem azért panaszkodik, mert neki, a vidéki írónak csak harmadik osztályú hely jut, az egyszerű emberekkel való találkozás az illúzióknál sokkal igazabb képet nyújt számára a „kultúrfölény" szemfényvesztő jelszavainak történelmet mozgató indítékairól: „ ... az nagy baj, hogy mindenféle népek különvonaton járó nagy bakterai nem szoktak harmadik osztályon utazni."

119 Természetesen a Parasztjaim című posztumusz kötet tartalma is kínál a Véreim-kötet színvonalával egyenértékű műveket, s Móra parasztábrázolásának értékeléséhez az előadás-műfajú, esszéhez vagy szociográfiához közelítő írások ismerete sem közömbös. A könyv címadása azért lehet gyanús, mert megítélésünk szerint jórészt Szalay József ízlése és a családtagok mérlegelése alakíthatta az első kiadás ürügyén is méltán bírált szerkezetet. A Sz,akadsz-e már cérna?, a Csöszfogadás könnyű sikert kereső, úgyszólván csak a humor nyelvi hatásaira építő cselekményszegény történetei mellett olyan kiváló írásokat találunk, mint a Mihály folyamatba tétele című szatirikus novella, s itt jelenik meg könyvben a Földhözragadt Jánosék 1932-ben című novellisztikus tárcasorozat, amely végképp száműzte az anekdotikus stílus szemléleti korlátait. Móra az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején érkezik írói munkássága legigazabb csúcsteljesítményeihez. Tragikus módon éppen akkor, amikor súlyos betegsége már jelzi az életút és az életmű végső határait. Nagy terveiből csak töredékeket hagyhat az utókorra, így a tervezett Rózsa Sándor regényből csupán nyolc elbeszélés-formátumú írás születik, de milyen kiváló tájékozottságot árulnak el ezek a történetek a dél-alföldi népélet később Móricz által is megcsodált értékeiről ! Az utolsó évek novellatermése azért is jelentős, mert elkötelezettségét éppen a Földhözragadt Jánosék 1932-ben című tárcasorozatban fogalmazza meg félreérthetetlen hangsúllyal. Az Aranykoporsó című történelmi regényét írta — Diocletianus korát a Horthy306