Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
korszak embertelenségéhez közelítő tanulsággal —, amikor a magyar paraszt sírása megszakíttatja vele a regény fonalát. így vall erről: „Engem is kiöntött az alföldi paraszt sírása nyugalmam szigetéről. Az kibírhatatlanabb volt még a városi jajszónál is, másfelé kellett bujdosnom az erdőmből. S így késtünk bele a köhögős őszbe isteneimmel együtt, akiknek most muszáj ambrózia helyett acitofágon élni, mert én is azt szürcsölök. A Földhözragadt Jánosok elébe tolakodtak az Olimposon fényeskedőknek. Jussuk volt rámszegezni beesett szemüket a beíratlan kéziratpapíromról. — Közülünk való vagy, vérünk vagy, a mi eresztésünk vagy: beszélj rólunk azoknak, akik közé küldtünk. Ne cifrázd, ne szépítsd: mondj el bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk ebben az esztendőben. Nem egészen fogadtam szót. Nem mondtam el mindent, amit láttam, mert azt mondhatnák rám, lázítok." 120 A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című Mórakötet éppúgy posztumusz mű — kötetté szerkesztett formában —, mint a Parasztjaim. Címe aligha Mórától származik — egyik beszédében megemlíti, ő a Daru utca nevét új elnevezéssel, saját nevével le nem írja, élete végéig megőrzi a régit —, esetleg a család és Szalay József literátus főkapitány közreműködésével született a cím. A válogatás szempontjait megérthetjük: a kötet célja Móra emberi útjának bemutatása volt. így kerültek egymás mellé a korábban csak napilapokban közölt kitűnő novellák: A téli Isten, a Szeptemberi emlék, az Úri kalap, az En s%ép tanárkorom, a Kalcinált szóda 2a Okos Naptár megírására vonatkozó vagy az Aranyszőrű bárány című daljáték bemutatására vonatkozó érdekes, de az előbbi novellák értékeivel föl nem érő humoros vallomásokkal. A vallomás-műfaj igazabb értékeit Móra szépírói műveinek hatását, esztétikai értékét is megközelítő megnyilatkozások erősítik, mint az egyetemi díszdoktorrá avatáson, a félegyházi díszpolgárrá avatásán, a félegyházi öregdiákok ünnepélyén elhangzott beszédei. Afféle hivatást tölt be ez a kötet, mint Móricz életművében az Életem regénye, a különböző műfaj 120 MÓRA Ferenc: Véreim-Parasztjaim. 385. p. 121 MÓRA Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig. 493— 498. p. 122 д realizmus kérdései a magyar irodalomban. 430. p. által is befolyásolt egyenetlenségekkel. Az utolsó évek ünneplései mögött nemcsak Szeged és a szülőváros haladó értelmisége, az ismerős barátok által körülrajongott írót kell látnunk, hanem az elfáradt, szellemi harcra csak ritkán vállalkozó ember bölcs tanácsának értékeit is, az emberi hűség, a szülőföld szeretetének megnyilatkozását is. Az elismert író, a könyvtár- és múzeumigazgató az öntetszelgés, az álszerénység pózai nélkül vall arról, hogy egész életében nem tett mást, mint amire szülei és a Daru utcai szegények tanították. 121 6. A parasztábrázplás jelentősége a Móra-életmű értékelésében A Móra-értékelés szintézis-problémáit dolgozatunk bevezető részében érintettük. A műelemzés terjedelmi határa, az életrajzkutatás adatainak vázlatos áttekintése nem iktathatja ki a Móra-értékelés alig megszámlálható kérdőjeleit. Egy lényeges kérdés tisztázását talán mégis segítheti. Azt a kérdést legalább, amely az egész életmű értékeléséhez is vezet, amely Móra realista igényű — néhány esetben kritikai realista — ábrázolásának jellemzésével kapcsolatos. Veres Péter 1955-ben elhangzott, már idézett kérdésfelvetése éppúgy, mint az új magyar irodalomtörténeti kézikönyv Mórával foglalkozó fejezete centrális jelentőséget tulajdonít Móra életműve értékelésében a magyar parasztsors ábrázolásának. Veres Péter nemcsak a kérdést fogalmazta meg — említett hozzászólásában —, saját véleményével előlegezte a szerinte kínálkozó válasz lehetőségét. Úgy vélte, hogy a századforduló népies prózairodalmának, Gárdonyi, Tömörkény, Móra, „de még az impresszionizmusra hajló Móricz" parasztábrázolásának is lényeges meghatározó vonása, hogy a parasztság sorsát kívülről látták, míg a népi írók, szűkebb értelemben véve a parasztírók belülről látták. 122 Az 1955-ös realizmus-vitán Pándi Pál irodalomtörténeti és esztétikai (kritikai) érveket felsorakoztatva emelte ki elsősorban Móricz parasztábrázolásának tárgyiasabb, esetleg éppen a megkérdőjelezhető „kívülről" látás pozíciójából feltétlenül elfogulatlanabb parasztszemléletének, ábrázolásának értékeit a népi írók olykor-olykor szubjektív, csak paraszti közösségre figyelő belülállásával szemben. Móricz pa307