Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

újságcikkében magára vállalta, vállalva ezzel egy „nemzetgyalázási per" kálváriáját is. A zaklatások, igazoltatási eljárások évei után 1924-ben egy családi esemény is megrendíti. Édesanyja, akit Szolnokon gyakran meglátogathatott, meghal. Éppúgy, mint az édesapa halála utáni években — 1913 után — megszaporodnak műveiben a családi emlékekre hagyatkozó vallomások. Amint Madarassy Lászlóhoz írt baráti levélében megfogalmazza: „mind gyakrabban felerősödnek a félegyházi színek",

104 s ennek nyomát — mint rövid elemzéssel már érintettük — megtaláljuk a Georgikonban is, a Nádibegedűben is. Még jelentősebbekké válnak majd ezek az emlékek a Daru utcától a Móra Terem utcáig című önéletrajzi kötet tartalmában, vagy a Véreim novellatermésében. Mielőtt azonban ezekről a részben pályaképet is záró kötetekről szólnánk, a parasztábrázolás témáját is érintő regények áttekintését sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nehéz körülmények indítják el első regénykísérletét, amelynek műfaji és helyenként érzelgősségbe is hajló stiláris problémája összefügg részben a már idézett dedikált példányok vallomásával („Mulattatni kell a szenvedéseinket. .. "), s azzal a kényszerű kompromisszummal, melyet a kiadó és a Szegeden dühöngő ellenforradalom fenyegetése fogadtatott el Mórával. Л festő halála címmel tervezett regényben barátja, Heller Ödön szegedi festőművész meggyilkolásának körülményeit akarta megírni. Erre a szándékára vall a könyv első kiadásának alcíme is — Egy művészélet tragédiája —. Az anyaggyűjtő munka közben azonban megfenyegethették az egzisztenciális bizony104 Móra Ferenc levelesládája. Felkutatta, válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Madácsy László. Szeged, 1961. (Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár.) A 178. oldalon közölt levélben írja: „ . . . énbennem most nagyon feléledtek a félegyházi színek és hangok." 105 Supka Gézának írt levelében jellemzi így Móra a Hannibálregényt. Földes Anna Móra-monográfiája idézi a 127. oldalon. 106 A teljesebb szövegrészlet: „Az ő idejében majd más lesz a világ . . . Nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára tenni az embereket." Hannibál föltámasztása. 404 — 405. p. 107 DARVAS József: Gyűjtőlencse. Bp. 1968. Szépirodalmi Könyvkiadó. 356—357. p. ERDEI Ferenc: Futóhomok. Bp. 1936. Erdei Ferenc vallomása Tömörkény Istvánról — érintőlegesen Móráról is — a Tömörkény Emlékkönyvben. Szerk.: KOVÁCS Sándor Iván-PÉTER László. Szeged, 1966. talanságban élő írót: ha megírja, amit a gyilkosság körülményeiről tud, könnyen a festő sorsára juthat. (Heller Ödönt, aki koronatanúja volt az ellenforradalmi korszak egyik jelentős perének, meggyilkolták, s holttestét a Tiszába dobták.) Mire közeledik a kézirat leadási határideje, Móra a ma már Négy apának egy leánya címmel ismert regényben megírja, hogyan vész el az író kezén az eredeti téma, s végül egy alig megkomponált írói vallomást kapunk — kevés cselekménnyel —, egy íróról, aki Turbók festőről tervez regényt —, egy művészélet tragikus képe helyett. A fíannibál föltámasztása című regény sorsa még keservessebb kompromisszumra kényszeríti: tudomásul kell vennie, hogy barátai óvatosságból elrejtették egyik legkedvesebb könyve, „a legszívfájdítóbb szatíra" kéziratát.

105 Ez a műve — mint ismeretes — nem is jelenhetett meg Móra életében, s csupán a ké2Írat megőrzött töredék-anyagát közölhette 1949-ben a Magyar Nemzet, 1957-ben a Magvető Könyvkiadó. Pedig ezt a regényt már a Világ munkatársa írta, s ha Móra írói „beérkezését" az 1923—24-es évektől számítjuk, megdöbbentő ez a különös óvatosság, amely éppen Móra legerősebb hangját elhallgattatta. A szatirikus regény szerzője nem a parasztsors panaszát fogalmazta meg, inkább az emberi mivoltában megalázott értelmiségi nevében lázadt, tiltakozott, kifejezve azt a reményét is, hogy a faj védelem szélsőséges megnyilatkozásait elszenvedő tanár gyermekének már nem kell mártírsorsot vállalnia.

106 Témánk szempontjából annyi tanulságot rejteget ez az 1945-ig elkallódottnak vélt regény, hogy Móra nem csupán az ösztönös paraszti lázadás hagyományaival, az elbukott forradalmak plebejus csalódásával tekint az 1920-as évek embertelenségére, szemlélete túlnőtt a polgári radikalizmus ekkori bátorságán, szellemi felkészültségén. A magyar parasztság sorsára sem úgy tekintett, mint a 30-as évek elején a népi írók korántsem egységes, azonos ideológiai programot hirdető értelmiségi olvasótábora. Szabó Dezső nacionalizmushoz, antiszemitizmushoz is közeledő parasztszemlélete például idegen volt számára. Aligha lehet véletlen, hogy a népi írók csoportjából a 30-as évek elején éppen Darvas József, Erdei Ferenc közeledik legnagyobb lelkesedéssel Móra írásaihoz, emberi egyéniségéhez.

107 Móra életismeretével, tájékozottságával mintegy megelőzve néhány évvel a népi írók politikai értelemben is szervezett, történelmi hatású programját, már a 20-as évek köze303