Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban
Ennél a történetnél már nincsen meg az emlékezetben a kapcsolat a Kiskunsággal, pedig Kiséren ez a népszerű csúfolódó hangú történet nem eshetett meg, de megeshetett a kiskunsági Pálos pusztán, amikor Kalocsára bementek vásárra a pásztorok, s szembe találkoztak a katolikus vallású város sajátos hangulatával. A Jászságban is református kisériek ezért látnak benne csúfolni valót. Itt már nem tudatos az összekapcsolás, mint ahogyan Bogár Imre balladájához sem fűznek mindig hozzá, még kérdezésünk nyomán sem helyi vonatkozást, s nem hozzák mindig kapcsolatba a kiskunsági jász pusztákkal. Ugyanúgy bukkan fel népdalokban a puszta emléke öntudatlanul, amikor ilyen fordulatok jönnek önként a pórtelkiek szájára: „Félegyházi torony szépen idelátszik", „Kecskeméti zöld vásárra én is elmegyek." Régen megszakadt már ezekkel a jászságiak kapcsolata, mégis a szövegbe beleivódott az egykori színhely, összetartozás emléke. IV. Áttekintve, mintát véve az emlékezet egyes rétegeiből, az emlékanyag típusaiból, megalapíthatjuk:a harmadik csoportban, amelybe a legkiforrottabb műfaji szempontból élő emlékeket soroltunk, (balladák, dalok, csúfolódók), alig-alig lelhetők fel a konkrét emlékek. Itt eleve olyan népköltészeti alkotások kerültek elébünk, amelyek kiforrottságukat, csiszolt formájukat éppen egy nagyobb közösség alakító munkájának köszönhetik, s hasonló csiszolt formában élnek az ország egyéb területein is. 51 Éppen ezért ezeknek a népköltészeti alkotásoknak az élete eleven, de független is vizsgált témánktól. Az amúgy is országszerte népszerű Bogár Imre balladákat, új stílusú betyárballadákat nem az teszi eleven életűvé, hogy köze volt Bogár Imrének a Jászsághoz, a jászsági pusztákhoz, itt fogták el, s általában a jászsági pusztákon betyárok éltek, hanem az új balladatípus népszerűsége, az új dallamok divatja, elevensége országszerte. 52 A meglevő divat természetesen itt még külön táplálékot is kapott abból a tényből, hogy a Jászságnak köze volt a betyárvilághoz, számukra az eleven valóság 51 V.ö: VARGYAS Lajos, 1976. II. 107. tétel - ORTUTAY Gyula — KRIZA Ildikó, 1968. Betyár gyerek az erdőben párhuzamai: 210, 211. számú balladák. 52 Bogár Imre legnépszerűbb balladája országosan ismert V.ö: VARGYAS Lajos, 1976. II. 108. tétel volt. Azonban a betyárvilág hanyatlásával, a betyárokkal kapcsolatos történetek népszerűségének elapadásával is megmaradt e balladák népszerűsége, s immár csiszolt formájuk, költői értékeik tartották életben egyedül, s rájuk rakódott helyi vonatkozások nélkül is ugyanolyan eleven életet éltek. Az első csoport emlékanyagát a közvetlen, tényleges tapasztalatoknak, a napi gyakorlatnak kellene szolgáltatni. Meglepő azonban, hogy milyen részletek nélkülivé vált az emlékezet. Csupán a birtoklás tenyéré, az állattartás méreteire (szinte túlzó, mitikus nagyságig emelve), a kihajtás és beverés rendjére vonatkozóan maradtak fenn közösségi emlékek. Mindazok az életmozzanatok, amelyeket a kommunitás olyan aprólékosan szabályozott, szétválasztotta a belső és külső legelőt, megosztotta közöttük az állatokat, bekapcsolta a pásztorélelmezéstől kezdve a legelőtisztításig, a puszták rendben tartásáig az egész közösséget, hiányoznak az emlékezetből háromnégy generáció múltán. Közölt példáink reprezentálják az élő emlékezetet. Megfigyelhető, hogy ahol részletek is ismeretesek, ott olvasmányélményről vagy tanítók hatásáról van szó, s nem a spontán hagyományozódás eredményéről. Ami ebbe a csoportba tartozó emlékeket illeti, mégis van bennük valamely közös vonás: a jász öntudat, a redempció tényeinek ismerete összekapcsolja a községet és a pusztát, a szétszórt emlékeket mintegy egy mag köré rendezi el. Ezért van az, hogy a jász öntudattal összefüggő motívumok: „a kiterjedt a Jászság hatalma a Kiskunságra is"; a redempcióval összefüggő motívumok: „a Kiskunság pusztáit is megtudtuk fizetni"; integrálni tudják a széthulló emlékeket, s megtartják a hajdani puszták emlékét. A hétköznapok évszázadokon át ismert és gyakorolt rendje, a részletek azonban a gazdálkodás tényleges gyakorlatával együtt merültek feledésbe. Az új gazdálkodási rend, amely már puszták nélkül folyik, a maga új gyakorlatával kiszorította a régit, a közvetlen résztvevők elhaltak, az utódokra a régi gazdálkodás rendjéből, a puszták használatának részleteiből csak töredékek maradtak. Ezek a töredékek pedig a jász öntudat, a redemptus öntudat és a kitelepültekkel való rokonság tudata körül rendeződtek újjá, s alakítottak ki egy képet, amely nem annyira a puszták életét, hétköznapjait őrzi, hanem a megmaradt tudati formák táptalaján kisarjadt, az emlékeket mintegy eszközként használó képződmény : vélt kép a múltról. 318
