Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban
1968-ban Jászdózsán még élt egy 92 éves ember Bolya Menyhért, aki gyermekkori emlékek alapján elmondta azt a kihajtási rendet, amelyet akkoriban már csak az összeszorult legelőn tengődő konda tartott életben: a kertes, erősen halmaz településen nem szedhette ugyanis össze a kondás a nyájat utcahosszat tülkölve, hanem megvoltak az egyes falurészeknek (Gelej, Szarszög, Temető) a meghatározott felhajtó helyei, ahol aztán a kondás és bojtárjai átvették az öszszeterelt állatokat naponta. Ezt a kihajtási rendet már a XVIII. században szabályozta a kommunitás, s hasonló rendben kellett felhajtani a Szentlászlóra lemenő falkákat is. Mivel Jászságszerte megszűntek a legelők a XIX. század utolsó harmadában, velük együtt megszűnt a napi kihajtás gyakorlata is, elmúlt mindez az emlékezetből is. A kihajtásra még emlékezők a legtöbb községben az 1960-as évekre meghaltak, s az évszázados gyakorlat, beidegződés úgy feledésbe ment, mintha sohasem lett volna. Bolya Menyhért halála után hiába kiséreltem rákérdezni a XVIII. századi jegyzőkönyvben is szabályozott kihajtási rendre. A kiskunsági puszták emlékanyagának átlagon felüli elsorvadása azért is következhetett be a Jászságban, mert maga a legeltető állattartás is megszűnt 80 éve a Jászság belsejében, s megszűnt ennek az emlékanyagnak egy éltető forrása. Még hasonlítani sem tudnak mihez, legfeljebb a szomszédos Pély, Besenyszög, Heves alig ismert gyakorlatát veszik alapul. A XIX. század végén kizárólagossá vált tanyai állattartás a régi kertes állattartással függ össze, s annak emlékanyagát élteti inkább. Ezen a konkrét tényen túl azonban van egy általánosabb tanúiság is : a hétköznapi gyakorlat, a hétköznapi tudat, amelyből nincsen megfelelő kitekintés, nem tud maradandó erővel a társadalmi tudatba ivódni. 53 Amikor élő gyakorlat, széles körben ismert, létkérdéssel összefüggő vonatkozásai vannak, de a gazdálkodási rend megváltozásával új köznapi rend alakul ki, s az teljesen kitölti az előző helyét, még az emlékezetben is. Amíg benne élnek naponta az emberek, nem találnak benne különöset, hiszen ez az élet rendje, amidőn kilépnek belőle, az új kerül előtérbe, s a régiből minden használható beépülve az új világba jelenné válik, s a múlttá vált napi gyakorlat a felejtésé lesz. A tanúk kihalása után, egy-két generáció múlva csak töredékei élnek. Azok, amelyek találkoztak 53 LUKÁCS György, 1969. 25-50. a köznapi tudatról. valamely szervező elvvel, mint esetünkben a tudatot meghatározó jász és redemptus öntudattal. A második csoportba olyan helyi események határozottabb műfaji megformálást nyert darabjait soroltuk, amelyeknek kétségtelen kapcsolata volt a pusztával, a pusztai világ eseményeivel. Mintavételünk, közölt anyagunk nemcsak azért terjedelmesebb, mert érdekesebbek ezek a történetek, hanem reprezentálják az arányokat is. Ezek a megformált és helyhez kötődő emlékek élik a legelevenebb életet, s ezek kerülnek elő naponta. Van közöttük másutt is általánosan ismert dallamú ballada, amelynek viszont szövege annyira helyivé lett, hogy nem sorolhatjuk a harmadik csoportba, az országosan ismert balladák közé, még akkor sem, ha alapszövege rokon országosan is ismert balladákkal. Itt nemcsak a név változott benne, hanem bizonyos szövegrészek is. 54 Ugyancsak határozott, az igaztörténetből a helyi monda felé való átmenetet mutató műfaji jegyekkel rendelkezik a Borsos Sándorról, Fazekas Dávidról szóló történet is. Megfigyelhetően egyensúlyba vannak benne a személyes élmények a helyi vonatkozások és az általános, más mondákban is megtalálható elemek (pl. Borsos Sándor felesége és a börtönőr viszonya; Fazekas Dávid elrejtése a suba alatt; a ,,ha még egy madár száll erre azt is jelentsd", ,,Még öt perc sem kellett vóna, nem bírtam vóna tovább" formulák). 55 A jászfelsőszentgyörgyi rablóhistóriában konkrét nevek a személyes hang, a családi kapcsolatok ellenére is megvan a betyárhistóriák szerelmi mozzanata, az általánosabb felé való elmozdulás jeleként. Mindez bizonyosan nem független az e vidéken népszerű ponyvahistóriáktól. 56 Ha figyelmesen megnézzük a megvadult ökörről szóló, kétségtelenül igaz magvú történetet, s összehasonlítjuk az első csoportban közölt pusztabeli emlékekkel, akkor azt láthatjuk, hogy meglepő részletgazdagságú lehet egy konkrét esethez tapadt valóságdarab, ha az határozottabb műfaji formát ölt. Mindazok a motívumok, amelyek elsüllyedtek a hétköznapok 5 * Borsos Sándorról közölt balladában több népdal elemei keverednek, s balladák formulái is. Csak példának: „hogyha arra zsandár ülne" motívumhoz pl. v.ö: VARGYAS Lajos, 1976. II. 115. tétel. 55 E helyen ilyen irányú elemzést a cikk más célja miatt nem adunk. De példának lásd: Borsos Sándor és felesége börtönbeli története és a Fehér László ballada hasonló motívumát. VARGYAS Lajos, 1976. II. 27. tétel. 56 V.ö: GULYÁS Éva -, SZABÓ László, 1975. A Jászságra vonatkozó gyűjtések és a tanulmány megfelelő részei. 319
