Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

nográfiájával (s egyéb osztják földön végzett kutatásaival

37

) a finnugor összehasonlító néprajznak is egyik módszertani megalapozója volt.

38 SIRELIUS U. T., a finnugor etnológia legnagyobb hatású mestere az ő közvetlen példájától inspirálva, tanítványaként s részben útitársaként kezdte a finnugor rekesztő halászattal kapcsolatos kutatásait, s jutott más módszerrel lényegesen más eredményekre. Kettejük vitája feltétlenül hozzájárult az összehasonlító néprajz metodikájának kikristályosodásához.

39 Az összehasonlító halászati kutatások messzeható jelentőségét és a vállalkozás nagyságát egy tudománytörténeti szempontból eléggé sajnálatos körülmény méginkább aláhúzza: a magyar néprajz azóta sem vállalkozott JANKÓ munkájának érdemi kritikájára. Jószerével még arra sem, hogy a más eredményekre jutó nem-magyar kutatók következtetéseit a magyar néprajzban meggyökeresedett, s kizárólag JANKÓtól származó véleménnyel szembesítse. Mind a finnugor,

40 mind a szláv népek

41 halászatának történetéről, egyes szerszámok „eredetéről" írott tanulmányok szinte érintetlenül hagyták a magyar halászati kutatásokat. Pedig GUNDA Béla pl. újra és újra nyomatékosan felhívta a figyelmet a finnugor kutatások új eredményeire,

42 és GYÖRFFY István is (jóllehet a Magyarság Néprajzába. írott összefoglalójában szükségszerűen felhasználta JANKÓ eredményeit

43

), GUNDA is több ízben sürgette a „Jankó-revíziót".

44 Ennek a kritikai felülvizsgálatnak a szükségességét leginkább az indokolja, hogy a kutatások kezdete óta összegyűlt magyarországi adatanyag sokszorosa annak, amit JANKÓ ismerhetett, s a szomszédos né37 V. ö. KOROMPAY Bertalan, 1953. 236-238; KODOLÁLÁNYI János, 1968. 38 A finnugor néprajzról összefoglalóan : VILKUNA, Kustaa, 1964. 39 Vitájukból: JANKÓ János, 1902/B. 37-47. - V. ö.: KOROMPAY Bertalan, 1953. 239-241. 40 Pedig BÁTKY Zsigmond, 1906. 278-289. részletesen recenzálta SIRELIUS Uuno Taavi rekesztőhalászati monográfiáját! — A finnugor halászati kutatásokhoz 1. SIRELIUS, Uuno Taavi., 1906; 1934; MANNINEN L, 1931; BONNERJEA, В., 1939-1940; VILKUNA, Kustaa, 1975. 41 Összefoglalóan: MOSZYNSKY, Kazimierz, 1929. 42 Pl. recenziókban (GUNDA Béla, 1940, 1966/B), illetve néhány részeredmény revíziója kapcsán, pl. a finnugor rekesztőhalászat fejlődését vizsgálva (GUNDA Béla, 1964, 1965.) 43 GYÖRFFY István, é. г.. 46. skk 44 Pl. GUNDA Béla, 1948. 15. — de már korábban is, a halászóhurok német eredeztetését cáfolva (GUNDA Béla, 1938) рек halászatának néprajzi vizsgálata is azóta ért el igen számottevő eredményeket.

45 A román és bolgár,

46 a cseh és szlovák,

47 a lengyel,

48 a szerb és horvát,

49 s különösen Észak-Európa

50 és Nyugat-Európa

51 halászatának alapos ismeretében valószínűleg JANKÓ János is másképp látott volna számos részletkérdést. Még az általa kiválóan ismert orosz halászati irodalom is rejteget figyelemre alig méltatott tanulságokat. CSERMÁK Géza például azt valószínűsítette, hogy az orosz halászat hatását alkalmasint a XVIII. századtól a Duna-delta vidékére költöző orosz halászoknak is tulajdoníthatjuk.

52 Hadd tegyük hozzá az elmondottakhoz : nemcsak a kezdeményezéshez méltó modern összefoglalással adós a magyar néprajz. A népies halászat és a magyar etnogenezis elméletének lehetséges összefüggései hosszú ideig még elméleti szinten sem foglalkoztatták a néprajzosokat. CS. SEBESTYÉN Károly csak az 1930-as években (őstörténeti viták „mellékzöngéjeként"

53

) fogalmazta meg újra az alapkérdést: létfenntartó foglalkozása volt-e a halászat a honfoglalás előtt a magyarságnak, halevő nép volt-e a magyar? Véleménye szerint a kereszténység felvétele hatására lendült fel a halászat, s a reformáció okozta „Magyarországon az ősi halászat (értsd alatta a középkori egyházi eredetű halevési kényszer) pusztulását"

54

. 45 A szomszéd népek halászatával való összehasonlítás „elhanyagolását" — több-kevesebb joggal, hiszen értékelhető közlés alig állt rendelkezésére — már a kortárs kritika is JANKÓ hibájául rótta fel V. ö.: SCHUCHARDT Hugo, 1900/A, 1900/B), s az ő nyomán HERMAN Ottó, 1900/B) 46 ANTIPA, G., 1916. (V. ö. GYÖRFFY István, 1926. 3943. részletes recenzióját); VAKARELSKI, Cristo, 1964, 1969; ZMEEV, Racso, 1973. 47 Pl. MARTINKA, Jozo 1930-1931; MJARTAN, Jan. 1952, 1967; ANDRESKA, Jiri, 1972. 48 Pl. MOSZYNSKY, Kazimiers, 1929; ZNAMIEROWSKA-PRÜFFEROWA, Maria, 1957; MISINSKA, Maria, 1958; CHMIELEWSKI, Stefan, 1960; KUCHARSKA, Jadwiga, 1968, 1971. 49 ÙJRCIC, Vejsil, 1912, 1913-1915; DROBNJAKOVIC, Borivoje. M., 1934; CVAR Nikola, 1941: ZIVKOVIC, Olivera, 1956; MOMIROVIC, Petar, 1972. 50 Pl. MANNINEN, I., 1931. 92-271; LIGERS, Ziedonis, 1954; CIMERMANIS, Saulvedis., 1968, 1970; LUTS, Arved, 1959/A, 1959/B, 1970. 51 SELIGO, Arthur, 1914, 1926; PEESCH, Reinhard, 1961, 1965, 1966, 1968; RASSOW, Margarethe, 1958; GAÁL Károly, 1968. 52 A JANKÓ által figyelembe nem vett orosz halászati irodalomra CSERMÁK Géza, 1955. 494. figyelmeztetett 53 L. pl. a szegedi Népünk és Nyelvünk с folyóiratban az 1930-as években folyt vitát. 54 CS. SEBESTYÉN Károly, 1935. - Kritikáját 1. LÁSZLÓ Gyula, 1944. 317. 13